ELPIS 2012/1.

Előszó

Kedves Olvasóink!
Nem csak öröm, de ünnep is nekünk, az Elpis folyóirat szerkesztőinek, hogy folyóiratunk tizedik számához érkezett. Emiatt kérjük nézzék el nekünk, hogy kissé személyesebb hangvétellel, és rendhagyó módon egy szerkesztőink tanulmányaiból összeállított válogatással kezdjük a kötetet. 2007-ben azért indítottuk útjára az Elpist, hogy nyilvánosságot biztosítsunk szakunk még kiforratlan tehetségei számára, abban reménykedve, hogy munkánk közelebb hozza egymáshoz a filozófia felé elkötelezett diákságot. Kezdeményezésünkben megkerülhetetlenül fontos szerepet játszott az a pedagógiai szándék, hogy a hallgatók egymás műveit olvasva, egymás erőfeszítéseiből tanulva fejlődhessenek hivatásunk egyik legfontosabb készségében, a filozófiai művek alkotásában. Talán küldetésünk sikereként könyvelhetjük el, hogy ma már az ország minden egyeteméről érkeznek hozzánk publikálásra érett dolgozatok. Az elmúlt évek alatt mi legalább annyit tanultunk szerzőinktől, mint ők tőlünk, és ez folyamatosan arra ösztönzött minket, hogy korábbi hibáinkat javítva fejlesszük tovább a lapot. Felbecsülhetetlen segítségéért köszönettel tartozunk Orthmayr Imre tanár úrnak, aki hasznos szakmai tanácsaival a kezdetektől támogatja lapunkat, s áldozatos és alapos munkájával valamennyi számunk elkészültét segítette. Fennállásunk óta leggyakrabban az újság címadásával kapcsolatban intéznek hozzánk kérdést. Az Elpis nevet és lapunk mottóját Ephesosi Hérakleitos VII. töredékéből kölcsönöztem. Ezért egyszerű szómagyarázat helyett inkább a töredék egzegézisén keresztül szeretném bemutatni az elpis szó jelentését, remélve hogy ez megvilágítja ars-poeticánkkal való összefüggését is. Némi visszatekintés után a töredék fordításának nehézségeit kívánom felvázolni, majd kitérek az egyes szövegkiadások sorrendjében betöltött helyére, a konkordanciára, végül pedig megkísérlem értelmezni azáltal, hogy elhelyezem a hagyományozó és a hérakleitoszi filozófia kontextusában. Vissza