Előszó
Ú] TANTÁRGYUNK, AZ „ÉLŐVILÁG"
Akármerre járunk, akárhová nézünk, élő és élettelen anyagokkal találkozunk mindenütt. Fák élnek az utcán, a kertben, az erdőben. Alattuk fű zöldell. A fű közt...
Tovább
Előszó
Ú] TANTÁRGYUNK, AZ „ÉLŐVILÁG"
Akármerre járunk, akárhová nézünk, élő és élettelen anyagokkal találkozunk mindenütt. Fák élnek az utcán, a kertben, az erdőben. Alattuk fű zöldell. A fű közt hangyák, bogarak mászkálnak, lakmároznak, s méhek látogatják a virágokat. A táj felett madarak szállnak. Falun és városban tanul, dolgozik, él az emberek apraja-nagyja. A növények, az állatok és az emberek változatos nagy világa az élővilág.
A fa alatt, a fű között élettelen kő hever. A föld sem él, amiből a fű, fa kinő. A föld mélyén ásványok rejtőznek, felette pedig levegő és napsugár van mindenütt. És mennyi víz a tóban, folyóban, tengerben! Föld, kő, ásvány, levegő, fény, víz: valamennyi élettelen anyag.
Bútoraink nagy része fából, ruhánk pedig állatok szőréből, bőréből, növények rostjából készül. A bútor, amelyet diófából, a ruha, amelyet a birka gyapjából készítettek, valamikor élőanyag, élőlény volt. Vajon ezek most hova tartoznak? Az élőlények feldolgozott teste az élő vagy az élettelen világba tartozik-e?
Mindenki tudja, hogy ami él, az egyszer el is pusztul. Nem semmisül meg, de élettelenné válik. A növény is, az állat is, az ember is. Azt is tudjuk, hogy az élettelen anyagok — a földben levő táplálék, a víz, a levegő, a napsugár melege — éltetik a növényeket. Az élettelen tehát élteti, táplálja az élőt, ami idővel megint élettelenné válik. így olvad eggyé az élettelenek és az élők két nagy világa.
A mi tantárgyunk, amellyel négy éven keresztül foglalkozunk majd, csak az élők világát vizsgálja.
Vissza