Előttünk jártak a hitben

Fülszöveg

A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége 1950. május 31-én határozatot hozott a „klerikális reakció" elleni harcról. Ennek része volt június 7 és augusztus 30 között a szerzetesek elhurcolása rendházaikból.
Szeptember 7-én az Elnöki Tanács 34/1950. sz. rendelete megvonta a szerzetesrendek működési engedélyét, azaz a bencések, a piaristák, a kapisztrá-nus ferencesek és a Szegedi Szegény Iskolanővérek rendje kivételével a többi rendet feloszlatta. A rendek minden vagyonát államosították, könyvtáraik és levéltáraik a zirci és gyöngyösi műemlékkönyvtárat kivéve, megsemmisültek. Aföloszlatás 23 férfi rendben 182 rendházat, 2582 szerzetest, 40 női rendben 450 rendházat és mintegy 10 000 nővért fosztott meg közösségétől, otthonától, foglalkozásától és ingóságaitól. A mindenüket elvesztett nővérek egy része a rokonainál húzta meg magát, nagy részük gyárakban kétkezi munkás lett.
A „klerikális reakció" elleni harc csillapodásával, az 1960-as évek közepétől a betegápoló rendek tagjai... Tovább

Fülszöveg

A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége 1950. május 31-én határozatot hozott a „klerikális reakció" elleni harcról. Ennek része volt június 7 és augusztus 30 között a szerzetesek elhurcolása rendházaikból.
Szeptember 7-én az Elnöki Tanács 34/1950. sz. rendelete megvonta a szerzetesrendek működési engedélyét, azaz a bencések, a piaristák, a kapisztrá-nus ferencesek és a Szegedi Szegény Iskolanővérek rendje kivételével a többi rendet feloszlatta. A rendek minden vagyonát államosították, könyvtáraik és levéltáraik a zirci és gyöngyösi műemlékkönyvtárat kivéve, megsemmisültek. Aföloszlatás 23 férfi rendben 182 rendházat, 2582 szerzetest, 40 női rendben 450 rendházat és mintegy 10 000 nővért fosztott meg közösségétől, otthonától, foglalkozásától és ingóságaitól. A mindenüket elvesztett nővérek egy része a rokonainál húzta meg magát, nagy részük gyárakban kétkezi munkás lett.
A „klerikális reakció" elleni harc csillapodásával, az 1960-as évek közepétől a betegápoló rendek tagjai kórházakban, a tanítók vidéki iskolákban dolgozhattak. 1950-54-ben az öregedő és beteg nővéreknek Bakonybélben, Csákváron, Gyónón és Jászberényben egykori rendházakban, Hejcén és Püspökszentlászlón a püspöki nyaralóban, Pécsett és Vácott a püspökség épületében; szerzeteseknek és papoknak Pannonhalmán a főmonostorban, Székesfehérváron a szemináriumban nyitottak szociális otthonokat. E helységek temetőiben külön parcellába temették az otthonokban a „reménytelenségben is remélő" elhunyt nővéreket, szerzeteseket és papokat. Közülük mintegy 4000 kedvesnővér életrajzát tartalmazza e kötet; függelékében a rendek megsemmisített intézményeivel.
E kedvesnővérek fehér vértanúsága - mint magvetés - nem csak a mai szerzetesrendekben termi a gyümölcsét, hanem mindnyájunk számára a hit és a hűség gyarapítója, útmutatás a hit útján. Vissza