Előre megfontolt szándékkal... (dedikált példány)

Fülszöveg

„Feleséged elutazott néhány napra, s én olyan izgatottan éltem a meghívásoddal, mintha az első pásztorórára mentem volna. Olyan érdekes volt látni téged az otthoni környezetedben. De fájdalmas is. Belém hasított, hogy ott lenne az én helyem, abban a lakásban, a másik asszony helyén. Csodálkoztál, hogy olyan lehangolt lettem, és hamarosan búcsúzni kezdtem. »Érezd magad otthon« - biztattál, de akárhogy erőltettem, ez nem ment. Micsoda különbség van a két otthon között! Itt mindenen ott van a te nyomod: a könyveid, a szemüveged, a szivarjaid, kabátjaid az előszobában, holmijaid a szekrényekben, a fogkeféd, a borotvád a fürdőszobában... Üvöltött a különbség! Ordított, hogy itt vagy otthon, s hozzám csak vendégségbe jársz, ahol pizsamádat, papucsodat egyetlen kis polc zuga rejti. Nem mentem többé hozzád. De a látogatásom nem múlt el minden nyom nélkül. Azóta egyre többet gondoltam a feleségedre. Bele tudna-e nyugodni a helyzetbe, ha tudna rólam? Nekem ki kell bírnom, hogy ő van, ő nem bírná ki a létemet? Nekem nem éppen olyan fájdalmas és megalázó a családi háromszög, mint annak az asszonynak lenne, ha megtudná? Miért legyen az ő élete nyugodtabb, mint az enyém? Miért ne mondhatna ő le Gusztiról, amikor ágytól már úgyis régen elváltak? Jó, hát az ágy nem minden, asztal is van, s az asztal mellett is vannak meghitt órák. De ezek az asztal melletti órák nem azt illetnék-e ezerszer inkább, aki az ágybéli örömöket is nyújtani képes? 0, hogy megindult a kavargás a fejemben azután a látogatás után. Féltékennyé váltam ... tombolásomban odavágtam: ha szeretsz, válj el, itt vagyok, szeress ... Minél jobban bizonygattál, annál inkább éreztem, hogy engem elhagynál, ha nem játszhatnál többé velem." Vissza