Előre!

Előszó

Részlet:
"Hogyan került Balog Jancsi Pestre?
NEM SOKAT hozott a karácsony Balog Jánoskának meg Balog Margitkának. Balog Jánosné özvegyen maradt. Férje eltűnt. Hat éve, hogy hírt sem hallottak róla. Talán a
Donnál esett el. Bizonyára régen el van temetve, valami nyírfás, orosz domboldalon. Ki is hajthatott rajta már a fű, meg is sárgulhatott azóta néhányszor. Dér is ragyoghatott rajta, hó is belephette, úgysem várták már otthon Balog Jánost. Lemondtak-róla. Balog Jánosné maga művelte meg a kis földet. Egymaga kapálgatott völgyből fel a domboldalra, domboldalról megint le a völgybe. Megtermett benne annyi bab, krumpli, kukorica, amennyi jövőig futotta. De búzája semmi.
Az nem termett meg az ő silány földecskéjén. Nyáron részes aratónak szegődött Balogné a nagyobb gazdákhoz, így került asztalra a szűkös kenyér, ősszel répaegyelésre ment, meg kukoricafosztóba, persze azt is részre. Télen kijárt az erdőre, a favágók mellé. Ágat hasított, gallyat tört. Ügy hordta haza a hátán nagy kötegekben a tüzelőt. Megtett ő mindent. Papéknál mosott, jegyzőéknél súrolt. Ebből jutott cukor a metéltre, petróleum a lámpába. De már csizmácskára nehezen futotta. Ruhával rosszul álltak. Maga Balog Jánosné őrizgette ugyan még egyetlen ünneplőruháját, egyetlen nagykendőjét, — nagy tél volt, amikor Balog Jánossal a pap elé állt. — Ezenkívül egyetlen viselője van, kopott, kékfestő szoknya, nyűtt fehér ingváll, tarka rékli. Megvan az ura csizmája, de ő csak télvíz idején húzza fel, nyáron mezítláb jár." Vissza