Fülszöveg
Remenyik Zsigmond a könyvéről:
Ezt a történetet valóban kitaláltam! De kérdem: nem tiszteletre méltó és majdnem köteles feladata-e vajon egy írónak, hogy néha valóban ki is találjon egy-egy érdemes történetet? Hogy megteremtsen néhány tündéri vagy alvilági környezetet, felvázoljon egy épkézláb mesét, és mindebbe beléhelyezzen - szinte Istenhez hasonlóan, a szó legszorosabb értelmében oldalbordájából kimetszve - néhány hőst, személyt, figurát vagy alakot, akik lehetőleg emberi módon mozognak, élnek, gondolkoznak, éreznek és szenvednek a történetszabta keretek határai között. Mert be kell vallanom, hogy bár hosszú vándorlásaim ideje alatt beutaztam szinte a fél világot, de sem Norvégiában, sem Dél-Afrikában, de még Görögországban sem jártam soha, és amit Hollandiából és Spanyolországból láttam annak idején, egy effajta történet létrehozásához - mint amelyet az Élők és holtak-ban kézhez kap most az olvasó - bizony édeskevés. Jelen művem megírásához egyetlen támpontom adódott csupán,...
Tovább
Fülszöveg
Remenyik Zsigmond a könyvéről:
Ezt a történetet valóban kitaláltam! De kérdem: nem tiszteletre méltó és majdnem köteles feladata-e vajon egy írónak, hogy néha valóban ki is találjon egy-egy érdemes történetet? Hogy megteremtsen néhány tündéri vagy alvilági környezetet, felvázoljon egy épkézláb mesét, és mindebbe beléhelyezzen - szinte Istenhez hasonlóan, a szó legszorosabb értelmében oldalbordájából kimetszve - néhány hőst, személyt, figurát vagy alakot, akik lehetőleg emberi módon mozognak, élnek, gondolkoznak, éreznek és szenvednek a történetszabta keretek határai között. Mert be kell vallanom, hogy bár hosszú vándorlásaim ideje alatt beutaztam szinte a fél világot, de sem Norvégiában, sem Dél-Afrikában, de még Görögországban sem jártam soha, és amit Hollandiából és Spanyolországból láttam annak idején, egy effajta történet létrehozásához - mint amelyet az Élők és holtak-ban kézhez kap most az olvasó - bizony édeskevés. Jelen művem megírásához egyetlen támpontom adódott csupán, mégpedig az a felfedezés vagy megfigyelés, hogy az ember minden környezetben más és másként érez, tevéken ykedik és viselkedik, majdnem azt mondhatnám, hogy abból a végtelen rezervoárból, amit az emberi lélek, minden környezet, minden helyzet és minden ember más és más magatartást, érzelmeket és indulatokat hoz napvilágra, egymástól szinte alapvetően különbözőt, példázva ezáltal, hogy mennyi minden fér belé a világba és még mennyivel több egy emberbe! E kötetben egyébként régi és kedvelt ismerősével találkozik az olvasó, név szerint Bergen Fülöp holland magtermeltetővel, aki a tőle már megszokott lendülettel mondja el ezt a különös történetet - miáltal szinte nagystílű gesztussal Bergen Fülöp nyakába varrok minden terhet, bár Bergen úrral, mint elbeszélővel jobban jár az olvasó! - egyébként a történetnek úgy vonalvezetéséért, mint fordulataiért, akárcsak a történetben megbúvó bölcselkedésekért, mindenki megnyugtatására, és hogy e művel kapcsolatban az írónak, nekem is legyen némi szerepem, én vállalok felelősséget.
Vissza