Élők és holtak

Előszó

Részlet a könyvből:
Hát kérem, nem is tudom miért éppen ezzel a történettel terhelem most önöket, amikor vannak ennél jobbak is raktáromon. Amikor jobbnál jobb, tanulságosabbnál tanulságosabb és mi fő, tisztességesebbnél tisztességesebb történetekkel rendelkezem, - miért kell éppen ehhez az eszétvesztett ügyhöz nyúlnom, amiben még nekem sem telik örömem. Csak azért, hogy az olvasó néhány órára elszórakozzék, anélkül, hogy belőle akár erkölcsi tanulságot, akár e gonosz világ tébolyult rendjének elviseléséhez erőt merítene? Egyáltalán, késztethet-e bármi is a megalkuvásra, és éppen ebben a meg nem alkuvó, irgalmatlan korban, amidőn a cinizmus és árulás oly méreteket ölt már, hogy szinte elborítja szennyes hullámaival az egész világot! Lehet-e mentség rá és magyarázat, hogy egy fenékéig felfordult világ szemétdombján, amikor még mindég háborúk és pusztulás, rablások és eszelős őrület gyötrik ezt a szerencsétlen emberiséget, ahelyett, hogy intő példázattal sietnék ¦- már amennyire tőlem telik - segítségére, magam is, mint ahogy e történet is bizonyítja majd, a derűs és feledni vágyó olvasók kegyét keresem. Hisz nem mintha nem lennének mondanivalóim arról, ami volt, ami van vagy ami lesz majd ezután, - nem mintha elfeledtem volna szégyent, vért, szenvedést, kiszolgáltatottságot, nyomorúságot és megaláztatást, - másokét és magamét, ami nálam egyremegy! Vissza

Fülszöveg

Remenyik Zsigmond talán legkalandosabb és legművészibb regénye az Élők és holtak, túlzás nélkül mondhatjuk: modern regényírásunk egyik remekműve.
Bergen Fülöp urat, a vidéki birtokára visszahúzódott ültetvényest - Remenyik olvasóinak régi ismerősét - egy nyugodt délutánon telefonon Amszterdamba hívják. A közjegyző vaskos papírköteget nyom a kezébe, hajdani barátjának, van Buren hajóskapitánynak hátrahagyott levelét, és "Végső Akarat"-át. Az iratokból kiderül, hogy a feddhetetlen életűnek ismert kapitány négyszer nősült, különböző helyeken bár, de nagyjából egy időben, s így négy özvegyet hagyott maga után. Az iratokból megtudjuk az első feleség, Krisztina történetét, akit nyomorba és züllésbe juttatott a kapitány: vagyonát kicsalta, születi az aggok menhelyére , bátyját a börtönbe juttattta. Bergen hajóra ült, s Barcelonában felkeresi a második feleséget: Conchita Moralest. Conchita a kapitány régi szeretőjének leánya, kacér, szép leány, aki, nem tudni, a férfiakat vagy a pénzt szereti-e jobban, tovaj, hamiskártyás mint az egész családja. Van Buren kapitány szigorú, puritán erkölcsei és könyörtelen szigora ránehezedik a bohém társaságra, nemcsak megváltoztatja életüket, de kétségbeesésbe is kergeti őket. Bergen úr továbbhajózik - közben ő is mindenféle kalandokba keveredik: férfi és női kalandorok ellen kell védekeznie -, hogy felkeresse a kapitány harmadik feleségét, Barbara Watkins ápolónőt, aki kórházban ismerkedett meg a beteg, élhetetlen mulya van Burennel, s szánalomból, felébredt anyai ösztönei sugallatára férjhez ment hozzá. A kapitány őt is megcsalja, kifosztja, s a nő férje szökése után hosszú évekig nyögi a könnyelmű tengerész adósságait. A negyedik feleség, Helén, mint megesett lány ismerkedik meg a kapitánnnyal, aki védelmébe vette, gyengéd szeretettel, otthont teremtett neki. Helén ma is várja vissza férjét, aki azzal szállt hajóra, hogy ez az utolsó útja, rövidesen visszatér... Négy ember volt van Buren kapitány vagy az emberi természet és emberi lélek szélsőségei ilyen irtózatosak? Művészi volt van Buren kapitány, aki művek helyett életéből formált művészetet? Vissza