Előjáró, és rendkivűl való prédikátziok mellyeket különös, és jeles alkalmatosságokra készitett, élő nyelvel mondott, és sokaknak kérésére most közre botsájtott Tsányi Nagy Imre I. (töredék)

Előszó

AZ OLVASÓKHOZ
Isten segétségébűl huszonnyóltz esztendeje már, hogy az Úr szőllőjében munkálkodom: vajha olly tetszésével a' fölséges Istennek, hogy az Apostolokkal igazán mondhatnám: Servi inutiles sumus, quod debuimus facere fecimus. Haszontalan szolgák vagyunk ; a' mit megköllött tselekednünk megtselekedtük. De mivel ezen felséges hivatalomnak Isten előtt adandó számadásától rettegnek : mert ha a' Nemzetek Doktora félvén magáról mondotta : Ne forte cum aliis praedicaverim ipse reprobus efficiar: Ne talán midőn egyebeknek prédikáltattam, én magam megne vettesem. Mit gyűségben mutatnám az Üdvösség uttyát, az erkőltstelenséget, és erkőltsöt.
De kegyes Olvasó ha te annyi újabb újabb, bőltsebbnél bőltsebb mostani nevezetes Kontziónátorok között fölösleknek fogod itilni ezen munkátskámot, és következendő könyveimet; vagy már régen másoktúl őszve szedetetetteknek, vagy talán tsupalopásbúl állóknak lenni: Felebaráti szeretetbűl vélem közlött hibámot szivesen megismérem, és elfogadom. Valami tulajdonsodat itt fogod találni, vedd viszsza, iime szivessen viszsza adom. Mivel mindazonáltal maga Kristus tanátslotta: Facite vobis amicos ex mammona iniquitatis. Szerezzetek magatoknak barátokot a' hamisságnak mammónájából. Legalább igyekezetemet, és munkátskámot érettem Isten ditsőségére ajánlani méltósztassatok. Örvendeni fogok, ha néktek legalább a' megjegyzett alkalmatosságokban valami könyebbségetekre lehetek: és szerentsésen éljetek. Vissza