Elődeink öröksége képekben

Előszó

Amit emberkéz létre tud hozni, azt emberkéz el is tudja pusztítani. Hogy mit jelent a mondás, 2004 tavaszán értettem meg, amikor kedves tanítványomnak, Sipos Tündének, a PTE BTK Néprajz - Kulturális Antropológia Tanszéke akkor másodéves hallgatójának a hívására először látogattuk meg a horvátországi polgárháború áldozataivá vált „baranyai háromszög" és Szlavónia magyarlakta falvait. Ami a szemünk elé tárult, valósággal letaglózott bennünket. Most csak szűkebb szakmánk, a néprajz szempontjából számba véve a pusztulást, a kopácsi múzeum rommá lőve, a gyűjtemény a szó szoros értelmében a „füstbe ment". A vörösmarti tájház feldúlva, kifosztva, bedeszkázva (festett bútorok maradékaival...)! Az egykor helyi lelkesedésből, önerőből létrehozott páratlan gyűjtemény romokban, az egyik vitrinben mumifikálódott denevérhulla, a finom anyagokból készült ruhák foszlóban; a hátsó raktárhelyiségben a Magyarországról küldött tankönyvek felbontatlan csomagokban, térd magasságig penészes-nedves iszapban. A laskói kiállítóhely ugyan megúszta, de az elhagyott épület az összeomlás előtti végső stádiumban, lezárva; a fatárgyakba beleesett a szú, pereg belőlük a por, a vendégkönyvben az utolsó látogatói bejegyzés 1998-ból származik. Mindaz, amit az előttünk járó néprajzos nemzedék, Andrásfalvy Bertalan, Baranyai Júlia, Lábadi Károly és mások fáradságos munkával, egy élet küzdelmei révén létrehoztak, a szemünk láttára vált az enyészet martalékává. Vissza