Előcsend (dedikált példány)

Fülszöveg

Tamás Menyhért eddig megjelent trilógiája, a Vigyázó madár, az Esőrácsok és a Mérleges idő kisregényei után most tetralógiává bővül. Az Előcsend tovább folytatja a bukovinai székelyek történetét. Az erdélyi, majd a bácskai megpróbáltatások után Tolnában letelepült székelység hányattatása folytatódik a felszabadulás után is, a "kollektív regény" most az erőszakos begyűjtések, a cséplőgép mellől elhordott termés éveit mutatja fel szuggesztív és szubjektív ábrázolásban. A p arasztok fogcsikorgatva, értetlenül szemlélik azt a világot, melynek eljövetelében egykor annyira reménykedtek. Pedig "... ki tudja, mit nyert volna velünk a demokrácia, ha engedi, hogy szabadja átjárja testünköt, lelkünköt, ki tudja..." - sóhajt fel a regény egyik szereplője.
A József Attila-díjas író költői prózája rendkívül tömör, képekben gazdag, s irodalmunknak immár igen fontos és eredeti része.
Az író vallomása regényéről:
"... hiábavalóan imádkoztunk, próbáltunk példát venni a fügefáról, zsendülhetett az ága, hajthatta a leveleit, felénk se közelített a nyár: valahogy mindig a mások kertjénél időzött, mások kertjibe vitte gyümölcsét...", "..szakadhatsz ezerfelé, a nincsen nincsen, a semmibevevés semmibevevés csak akkor mérnek embernek, ha gabonával együtt méretkezel..." "Ügyelni kell, ezek nem ismernek könyörületet.. mint akik az Isten hangját hallják, úgy dirigálnak." "Semmit sem utálok úgy, mint a fogatlan beszédet... fejetlenség, nyuzakodó kapkodás... oda kell ügyelni arra is, ha más hang szól, ha értünk szól..." "Kinek felesége hamarabb jő ide, Fogjuk meg szép gyöngéden, dobjuk bé a tűzbe, Annak gyönge hammát keverjük a mészbe, Avval állítsuk meg magos Déva várát..." Öt mondat, Sebestyénné, Sebestyén Lajos, Balbina, Mózes Mihály, Mártonka egy-egy nehézkes, mégis szárny-indító mondata. Ismerős nevek, kisregény trilógiám: a Vigyázó madár, Esőrácsok, Mérleges idő szófűzésével, hanglejtésével - a vándorlás stációi után immár gyökerezőben az ötvenes évek deszkázata mögött is ágadzón.
Stílusában: csontozatos világ, csontozatossá szegényített leírással, a közte vergődő hús ,szív, lelkület voltunk-leszünk élniakarással, elevenedésével. Füvek példázatával: suhintás, sajgás, másnapos sarjadás..... Vissza