Élő népművészet

Tartalom

Részlet:
A tárgyi népművészet formái a jelenkori kultúrában
"A népművészet kutatása hallatlanul fontos kérdése az egyetemes magyar kultúrának. Jelentős, mert népművészetünk világviszonylatban is első rangú, jelentős, mert a magyar nép legsajátosabb alkotása." - írta Balogh Jolán 1967-ben.
A magyar népművészethez kapcsolódó mozgalmak és kutatások története, s a magyar népművészet értékelése nemzeti kultúránkon belül valóban sajátos vonulatot képez a magyar művelődés történetében.
A magyar népművészet magyar jellegének értékelése az elmúlt történelmi periódusokban egyben európai státuszunkat, megítélésünket, a kultúrában elfoglalt helyünket is jelezte. A magyar népi kultúra - a nyugati és keleti történelem határán, a nyugati és keleti egyház találkozásánál - a nyugat számára transzformálta a keletet, reprezentálta Európa keleti felét is, tehát önmagán túlmutató jelentőséget is hordozott.
Magyarországon csak a múlt század második felében, a népköltészethez képest viszonylag későn irányult a figyelem a népi kultúra másik területére, a népi díszítőművészetre, a tárgyak világára. A népművészeti érdeklődés a századközéptől a világ- és országos kiállításokkal összefonódva bontakozott ki. Tanulságosan rávilágít a népművészet iránti érdeklődés mozgató okaira Jankó János sokat idézett megállapítása: "Hazánkban a néprajz szülei az iparművészet és a háziipar voltak."

Témakörök