Élő adás (dedikált példány)

Fülszöveg

A mű a fontos, nem az alkotó személye. Ez így igaz. Ám az is igaz, hogy ha valamennyire megismerjük a művet létrehozó embert, közelebb kerülhetünk az alkotáshoz. A kötet 30 beszélgetése ez utóbbihoz segíti az olvasót. Egy születésnap, egy új kötet megjelenése, egy színházi bemutató, egy fontos évforduló, esemény... apropók, amik mentén kezdődtek a beszélgetések, hogy aztán, a műsorvezetők kérdései nyomán, megnyiljanak a beszélgetőpartnerek: művészek, társadalomtudósok, politikusok, egyházi személyiségek, újságírók és mások. Előkerül a múlt, a gyerekkor, azok az emlékek, amelyek sokszor meghatározók voltak egy-egy életpálya alakulásában. Titkok, amelyek ott és akkor feloldódtak. A rádióban, élőadásban. Visszavonhatatlanul, mert a hangfelvétel már így őrzi meg a vallomásokat.
Ám a hang elszáll... Ezért született ez a kötet, az írás, mert érdemes újra meg újra felidézni az elhangzott beszélgetéseket. A néha drámai erejű visszaemlékezéseket. Érdemes felidézni az arcokat, az akkor, ott zajló párbeszédeket... Érdemes felidézni az adás óta eltávozottak gondolatait, amiket nem sokkal haláluk előtt még megosztottak velünk: Agárdy Gáborét, Bessenyei Ferencét, Eörsi Istvánét, Janikovszky Éváét, Kabos Lászlóét.
A kötet készítői igyekeztek úgy visszaadni írásban a rádiós beszélgetéseket, hogy minél kevesebbet vegyenek el az adás szellemiségéből, hangulatából. Reméljük, sikerült, és valamennyire azok is átélhetik az élőadás varázslatát, akik akkor éppen nem kapcsolták be a rádiójukat.
Kun Zsuzsa rádiós műsorvezető, szerkesztő
A középiskolában még vegyésznek készült, a Marx Károly készült, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemre is csak azért jelentkezett, mert a felvételi tantárgyak, a matematika és a történelem a kedvencei közé tartoztak. Az egyetemi évek alatt azonban már biztosan tudta, hogy a diploma megszerzése után semmi mással nem akar majd foglalkozni, csak az újságírással, a rádiós szerkesztéssel, műsorvezetéssel. Azon belül is mindig az emberek sorsa, az életük, a körülményeik foglalkoztatták. Hűséges típus: húsz évig a Magyar Rádióban dolgozott előbb ifjúsági műsorokban, majd a Napközben, a Krónika munkatársa volt. Ott volt a Danubius rádió megalakulásánál, és évekig készített riportokat a magazinműsorokba. A Klubrádióhoz a Klubdélelőtt műsorvezetőjének, szerkesztőjének szegődött. Ez az első könyve, de remélhetőleg nem az utolsó.
Németh Kristóf színész
Gyerekkorától színész akart lenni. Elvégezte a Színművészeti Egyetemet, a diploma megszerzése után a Budapesti Kamaraszínházhoz szerződött, amelynek azóta is tagja. Az országos ismertséget a Szomszédok című teleregény hozta meg számára. A Barátok közt televíziós sorozatban Kertész Géza szerepét alakítja. Szántó Erika Gaudiopolis című filmjének egyik főszereplője volt, játszott Dömölky János Különbözöm, tehát vagyok című tévéfilmjében, a Csinibabában, a Hippolyt című filmben, és az idei filmszemle egyik sikere, A Tibor vagyok, és hódítani akarok című filmben. A Gödöllői Művelődési Ház igazgatója. Hogy miért vállalt mindezek mellett műsorvezetést a Klubdélelőttben? mert alapvetően kíváncsi ember.
"Engem az foglalkoztat, hogy hogyan hihet az emberiség egyszerre egy jó Istenben és egy rossz világban." (Eörsi István)
"Valóság az, hogy születünk, meghalunk. Az igazság pedig az, hogy van katarzis, van megtisztulás, van feltámadás." (Eperjes Károly)
"Nagyon sokat köszönhetek édesapámnak és egész családomnak. Egy életen át kitartott az a lendület, amivel ők útnak indítottak." (Hankiss Elemér)
"Ha apámat nem ölik meg, más lett volna az életem. Ha a gyerekkori szerelmemet nem ölik meg, más lett volna az életem." (Heller Ágnes)
"Nem szabad ilyen hosszú ideig élni, mert nem tudsz olyat mondani, hogy valami ne jusson az eszembe róla." (Jancsó Miklós)
"Gyerekkorom óta mindig szerettem volna megfelelni a Jóistennek." (Markó Iván)
"Úgy gondolom, hogy van az ember életében egy leltározási időszak, én abban vagyok most benne." (Dr. Ranschburg Jenő)
"Ha az embernek születésnapja van, akkor természetesen a szüleiről is meg kell emlékeznie..." (Vágó István)
"Egy lánynak valaha megígértem, hogy Nobel-díjas leszek ötvenéves koromig." (Vámos Miklós)
"A hivatásomra sok szenvedés, sok kihívás és rengeteg kritika és elutasítás közepette találtam rá. Megtapasztaltam, hogy Isten nagyobb a szívünknél." (Várszegi Asztrik)
"Apám volt az, aki igazából az érzelmi biztonságot megadta kiskoromban..." (Vekerdy Tamás) Vissza