Élményt adni a nézőnek

Előszó

Emlékezetem szerint úgy másfél évtizede kezdődött.
Helyi televíziós újságíróként leülhettem veled egy rövid interjúra. Az átlagosnál kicsit jobban felkészültem életutadból, hiszen főszerkesztőként nem engedhettem meg kollégáim előtt a lazaságot, Veled szemben pedig különösen nem. Tartalmas, értékes portré kerekedett belőle, mert hiszen Te is fölkészült voltál, mint azóta is mindig. És partnerként elfogadtál.
Ifjú tanítványaid azzal tiszteltek meg, hogy a riport nyersanyagát is elkérték a Színház- és Filmművészeti Főiskola archívuma számára.
Az első riport óta, ha csak tehettem - televíziós, rádiós újságíróként - kerestem a Veled való beszélgetés lehetőségét. S Te mindig megtiszteltél azzal, hogy a szakma legfontosabb témáiba avattál be. És nem csak a szakma; a magyar kultúra került mindig előbb-utóbb reflektorfénybe, s Te féltő gonddal perlekedtél érte. Nagyon sokat tanultam ezekből a beszélgetésekből, és már nagyon vártam a nyarakat, a filmes nyári egyetem idejét, meghitté váló személyes beszélgetéseinket. És egyszer csak azt kezdtem érezni, hogy találkozásaink többek egyszeri beszélgetéseknél. Úgy éreztem, ezt Neked is el kell mondanom, és üzeneteidet másokhoz is el kell juttatnom.
Amit ezeken a lapokon olvasni lehet, az részben a magyar filmművészet utóbbi évtizedeinek kőnyomata, részben a magyar kultúrára érzékeny két ember lélekharang kondítása, részben pedig az Egri Filmművészeti Nyári Egyetem - melynek örökös tiszteletbeli rektora vagy - értékteremtő felmutatása. De leginkább a Mester köszöntése, akire Oscar-díjas tanítványai is büszkék mind a mai napig!
Köszönöm Neked, Gyuri bácsi, a beszélgetéseket!
Amit átadtál nekem - én továbbadom! Isten éltessen! Vissza