Elmélkedések Mózes ötödik könyve felett I.

Előszó

Mózes ötödik könyvének éppúgy megvan a maga sajátos jellege, mint az előző négynek. Címe, a "Deuteronomium", talán megengedi azt a feltételezést, hogy ez a könyv pusztán megismétli a Pentateuch első négy könyvének kijelentéseit. De Isten Igéjében soha sincs puszta ismétlés. Isten sohasem ismétli meg magát, sem Igéjében, sem tetteiben. Akárhol követjük Istenünk nyomdokait, a Szentírás lapjain vagy a teremtés széles területén, mindenütt isteni gazdagságot, végtelen változatosságot és meghatározott tervet figyelhetünk meg és lelki értelmességünk mértéke szerint tudjuk azt észrevenni és értékelni. Itt is, mint egyebütt, arra van szükségünk, hogy szemünket mennyei szemgyógyító írral kenjék meg. Az isteni ihletettség teljes hiányát árulja el az a hiedelem, hogy Mózes ötödik könyve csak megismétli a második, harmadik és negyedik könyv mondanivalóit. Még emberi műtől sem várnánk ilyen tökéletességet, mennyivel kevésbé várhatjuk akkor a tökéletes Kijelentéstől, amelyet Isten az Ő Igéjében adott nekünk. Nem, az egész könyvben nincs egyetlen felesleges mondat, egyetlen jelentéktelen kijelentés sem! Aki ezt nem ismeri fel, az még nem értette meg e szavak erejét és jelentőségét: "A teljes Írás Istentől ihletett".
Bárcsak teljesebben felfognánk ezeket a drága igéket a mi napjainkban! Rendívül fontos, hogy Isten népe mélyen belegyökerezzék az egész Szentírás isteni ihletettségének nagy igazságába! Fájdalom, a hitvalló egyházban ijesztően megfogyatkozott a határozottság erre a fontos pontra nézve. Sokan a mély tudományosság és önálló gondolkodás jelenének tartják, hogy Isten drága könyvében állítólagos hibákat fedezzenek fel. Az ember arra vetemedik, hogy törvényt merészel ülni a Biblia fölött, mintha az puszta emberi gondolatok gyűjteménye volna. El akarja dönteni, hogy mi méltó Istenhez és mi nem. Ezáltal valójában Isten felett tart ítéletet az ember. Vissza