Elmélkedések Mózes első könyvéről

Előszó

A legújabb magyar keresztyén irodalomban elég sokat írnak a Szentírás felől, de igen kevés az olyan fejtegetések száma, amelyek magát a Szentírást és Istennek abban lefektetett gondolatmenetét követik. Pedig kétségtelen, hogy a sokféle jellegű szentírás magyarázások közül csakis azt tarthatjuk igazi magyarázásnak, amely fejtegetéseiben pontosan követi az isteni gondolatmenetet és magyarázataiban, valamint érvelésében nem lép ki a Szentírás két födele közül. A nyugati népek, különösen az angolok gazdag lelki irodalmában sok ilyen mű van, amelyek közül egyik legáldásosabb sorozat Mackintosh öt kötete, Mózes öt könyvéről.
E fejtegetések áldásos sikerének, a szerző egyéni hűségén kívül, egyik titka az, hogy egyoldalú felekezetieskedés nélkül, nem valamely keresztyén irányzat, hanem kizárólag Istenországa és az egyéni lélek üdvössége szempontjából vizsgálja az írást, másfelől pedig, hogy vizsgálódását és fejtegetéseit egyáltalán nem befolyásolja az anyagi haszon. Mert az egészséges lelki életnek és Istenországa hű szolgálatának egyik legnagyobb veszedelme a pénz. Akár úgy kerül a pénz kapcsolatba az Evangéliummal, mint Iskáriotes Júdás esetében, aki abból pénzt csinált, akár pedig úgy, mint a varázsló Simon példájában, aki viszont pénzt akart adni azért, mindkettő egyforma veszedelemre vezetett, még pedig arra, hogy az ilyen pénz gazdájával együtt veszedelembe jutott. Mackintosh mélységes fejtegetései megmutatják azt az elválaszthatatlan belső kapcsolatot is, amely az Ó és Újtestamentum, Krisztus és az ószövetségi berendezések között fennáll. Végzetes tévedés és a lelki élet halálát jelenti, ha valaki ezt a kettőt elválasztja egymástól. Ugyanazt cselekszi, mintha a fa koronáját levágná gyökeréről, vagy az emberi test jobb és bal félét elválasztaná egymástól. Vissza