Elmélkedések a politikáról és a hatalomról

Előszó

Ne olvasd el ezt a könyvet! - jutott eszembe először stílusos jótanácsként, mután átlapoztam ezt a zsebbenhorhatót. Mert ha megteszed, nem tudod, hogy nevess vagy bosszankodj rajta....
De ha már elolvastad, böngészd át még egyszer! - fejlődtem tovább tanácsilag, mikor másodszor futottam végig a már ismerős sorokon. Mert amin először nevettél, azon bosszankodni fogsz, s amitől ideges lettél, önkéntelen nevetésre fakaszt. Na, mondom magamnak - jólesően konstatálva briliáns logikai képességeimet - nézzük meg harmadszor is. Mit mondja, a képlet ismét átrendeződött, de árnyaltabb is lett fanyar mosolyokkal és olykor kerülgető dühvel is. Aztán - könnyed szellemi lendülettel ismét a magamon kívüli elfogulatlan megfigylő pozíciójába helyezkedve - összegeztem a felgyülemlett tapasztlatokat. Ám fura módon az első jótanáccsal szögesen ellentétes következtetésre jutottam: Olvasd el ezt a kis könyvecskét többször is! Mert a lényeg éppen az, hogy egyszerre tudsz nevetni és bosszankodni, eltöprengeni vagy észrevétlenül átsiklani azon, amit olvastál. Helyzetedtől és persze pillanatnyi hangulatodtól függően. Hol fölismered magad és a körülötted élőket itt és most, hol pedig a történelem hömpölygő folyamának mélye dereng fel előtted. Úgy, ahogy egy Kormány soha nem lesz képes érezni, vagyis a rakodópart alsó kövén ülve... Hát ez az!
De azért ha időnként szavazni mégy, légy komoly! (Mondhatnám a rakodópart költészetét folytatva: légy ostoba!). Az esélyed a jó találatra ugyan vajmi kevés - a valahányas lottó esélyesebb! -, de te ennyit tehetsz. Meg ő is. Meg én is. Meg Szakács Gyula is. Nocsa, de sokan lettünk hirtelen. Ezt azért már valami... Add csak tovább ezt a könyvecskét, ha már többször is elolvastad! Vissza