Elmélkedések a Boldogasszony 2005. évi üzeneteiről

Előszó

Huszonöt éve múlt, hogy megilletődve állunk a Beke Királynőjének személye előtt, aki beszél hozzánk. Üzenete felnyitja szemünket. Szava erősíti lelkünket. Anyai szavai nevelték Názáretben Isten Fiát, a mi Megváltónkat. Jelensége, Szűz-Anyai szerepe és személyisége nevelőleg hat Egyházunkra, nemzedékeket ihlet meg, s imában egyesíti az Anyaszentegyházat és a családot.
Jelenései a történelem folyamán, egészen napjainkig itt Medjugorjéban, anyai gondviselését és szeretetét bizonyítják. A Szűzanya, ugyanúgy, mint Betlehemben tette, kopogtat, és várja, hogy ajtót nyissunk Neki.
Sajnos ma is sokan vannak, akik azt mondják, nincs számára hely, nincs idejük, érdektelenek...
Vannak azonban olyanok is, akik, mint Erzsébet, felismerik, és áhítattal válaszolnak hívására.
Erzsébetnek elegendő a köszöntés, a köszöntő szavakra a Szentlélekben azonnal megnyílik: „Uramnak Anyja jön hozzám..."
Erzsébet segít nekünk valódi nevén nevezni a názáreti Szüzet: „Uramnak Anyja".
A Golgotán elhangzott szavak igazsága: „íme a te anyád!" - ma is él. Az Anyának akkor azt mondta: „Asszony, nézd, a fiad!" János magához veszi az Anyát. Az Anya Jánost oltalmába fogadja, és minket is. Ö nem egy közömbös asszony, aki csak nézi az eltévelyedett gyermekeket, és semmit sem tesz azért, hogy megmentse őket. Ő örök időkre elkötelezetté vált. S a mi feladatunk ma is ugyanaz: magunkhoz venni az Anyát! Ő folytatja küzdelmét ellenségünkkel - a hétfejű és tízszarvú sárkánnyal (Jel. 12. 3.). Ezért is mutatkozik gyermekei előtt, hogy segítsen, hogy elindítsa őket az Atya felé vezető úton, hogy megszabadítsa őket a mindennapi életben viselt álarc súlyától, hogy a régi ember levetkőzzék, és az új felöltözzék.
A világ sorsa Isten nélkül a Bábeli torony sorsa. A világ jövője hit és Szentségek nélkül, szentek nélkül - homokra épített ház. Az üzenetek pedig maghoz hasonlóak. A magnak talajra van szüksége. Nem akármilyen talajra, hanem termékenyre és olyanra, amelyet már előkészítettek. Nekünk magra van szükségünk, mert mag nélkül nincs termés. A magnak jól megművelt föld kell, mert enélkül nem csírázhat ki, nem nőhet, és végezetül nem hozhat gyümölcsöt. Felelősséggel tartozunk szívünkért és lelkünkért. Az ember bezárhatja a szívét, lehet kőszíve, gőgös szíve vagy, ahogyan Jézus mondta, tövises szíve. Az ilyen szív nem képes a magot befogadni, és gyümölcsöt hozni. Vissza