Előszó
Ma fellobbant az első gyertyaláng az adventi koszorún. Különleges időszak következik: Karácsonyvárás. Mire csonkig ég mind a négy gyertya, ünnepet ül a világ. Isten belép a világba, az emberiség világába, az én világomba. Csak az a nagy kérdés, sötétben, az élet sötétjében, a lelkem sötétjében tapogatózva keres-e engem, vagy ki van világítva a lelkem?
Az advent latin eredetű szó, értelmét magyarul talán a várakozás, megérkezés, eljövetel szavakkal lehetne visszaadni.
De mi ebben az időszakban nem nyelvészkedni akarunk, hanem fázós lelkünkkel a tűzhöz bújni, s a körülöttünk lévő fagyos világba Isten szeretetének jegetolvasztó melegét belelehelni.
Az egyes napokat átelmélkedve, most több imával megszentelve, Jézust magunkhoz minden nap közelebb-közelebb engedve, egyre élőbbé tenni a várakozást.
Az imádság szép és fontos dolog, a szentmise nélkülözhetetlen az előkészülethez, bűnbánat, szentgyónás, szentáldozás természetes kell, kellene, hogy legyen egy keresztény ember számára.
Jézust várom, hogy eredményes legyen az adventem, hogy igazi legyen a karácsonyom, most az elején, az első gyertyánál tisztáznom kell, hogy kicsoda nekem Jézus.
Ennek a könyvnek utolsó gondolatát a mindannyiunk által tisztelt Teréz anya fogalmazta meg.
Vissza