Elmekórtan

Előszó

Munkánk megírásánál két célt tűztünk magunk elé. Az egyik, hogy a tanulót az elmelkórtanba bevezessük, e tárgyról áttekintést adjunk és elég útmutatást nyújtsunk annak, aki az általános orvosgyakorlatra, vagy az orvosi tudomány más ágainak művelésére készül. Szüségesnek tartottuk, hogy könyvünk első részében legalább vázlatosan a lélektant ismertessük, mert tapasztaltuk, hogy a psychologiai előismeretek hiánya nagyon megnehezíti az elmekórtan tanulmányozását. A gyakorló orvos nem lehet psychologus, de a lélektan elemeivel mégis minden orvosnak tisztában kell lennie. Minden idők nagy orvosai kiválóan értettek betegeik lelkének gyógyításához. A jó orvos tekintetével, szavával, megjelenésével már enyhíti a beteg szenvedéseit. Aki a lélektan alapelemeivel tisztában van, már könnyebben eligazodik a psychopathologia útvesztőjében, kevesebb nehézséggel sajátítja el az elmekórtanban szükséges gondolkodást, amely az orvosnövendék eddigi tanulmányainak szellemiétől annyira eltérő. Az egyes elmekórformák ismertetésében, mint egész munkánkban a didaktikai szempontot követtük, világosságra és rendszerességre törekedtünk. Az elmekóros tünetek felismerésére szolgáló vizsgálati eljárásokat csak azután tárgyaljuk, mikor a tanuló már megismerkedett az egyes kórtünetekkel és kórformákkal, amelyeket' a kórismének meg kell állapítania. Azt tanácsoljuk, hogy az orvosnövendék csak akkor hallgassa az elmekórtani lelőadásokat, mikor klinikai tanulmányaiban már nem egészen kezdő, ha már a belgyógyászati diagnosztika kötelező kollégiumát elvégezte és 1-2 féléven át a belgyógyászatot és sebészetet hallgatta. A szigorlónak is könnyebb és sikeresebb lesz az elmekórtani vizsgára készülés, ha belgyógyászatból a szigorlatát már letette. Vissza