Elme- és idegápolás 1956. április

Előszó

Útmutatóul vázoljuk az anyagot, amit lapunk e száma felölel; miért ez s nem más cikkeinknek tárgya; miért így s nem másként következnek egymás után.
Előbb jön a nehéz és bonyolult: általánosságok, elmebetegségek. Aztán a könnyebb, egyszerűbb: részletek és idegbajok. - Gyerekkorunkban is a világot ilyesféle sorrendben ismertük meg. Előbb tetszett a mozdony, aztán jöttünk rá, hogyan mozog benne a dugattyú. Előbb tudtunk beszélni, aztán tanultuk meg a nyelvtant. Régóta éltünk, mozogtunk, betegeskedtünk, mikor okoskodni kezdtünk. Pedig az élet, a mozgás, a betegség körülményesebb minden okoskodásnál.
Vizeletvizsgálat, injectióadás, beteglefogás, ágyazás és hasonló fogásoknak kevés helyet szenteltünk. Nem mintha nem lenne fontos, hogy az ápoló apróra ismerje ezeket. De kémcsővel, fecskendővel a kézben, az osztályos orvos percek alatt megtanítja és érthetővé teszi azt, amire papíron sok unott oldal, több ezer betűje nem elég. A lapban inkább annak megértetésére törekszünk, hogy a sok apró fogás mivel kapcsolatos, hol is van a helyük?Hova is tegye az ápoló azt a rengeteg látni valót, amit a betegektől, orvosoktól elleshet? Hol is van a helyük abban a tengernyi ismeretben, amit a világ és élet gazdagon önt le ránk? Hova is tegye saját magát az életben, a világban, ahol annyi szépet lehet csinálni? - Ha erre rájön, hamarabb megtanulja azt, amit az osztályon - reméljük - minduntalan magyaráznak neki.
Nem rágjuk szájába, mit értsen tér, idő, helyzet, egymásutániság és hasonlók alatt. Sem azt, hogy ezek mit jelentenek a tünetek csoportosulásában és felsorakozásában, vagy egy betegség folyamán. Mit jelentenek kint az életben s egy osztályon belül. Mit a szervek sokaságában, vagy egy szervezet fejlődése közben. Mit jelentenek több ember szervezetének találkozása esetén s az emberek sorsának alakulásában. Vissza