Ellenszélben

Fülszöveg

A monográfia elsődleges célja - amint arra a könyv alcíme is utal - az, hogy bemutassa a felvidéki magyarság nemzeti kisebbséggé válásának folyamatát és körülményeit, valamint a történelmi hazából való erőszakos kiszakítása utáni életének első politikai megnyilvánulásait. A szerző a világháborús összeomlástól a húszas évek közepéig kíséri figyelemmel a Csehszlovák Köztársaság magyar nemzeti kisebbsége életének hol sikeres, hol sikertelen politikai küzdelmeit, miközben figyelme kiterjed az első világháború után létrehozott nemzetközi kisebbségvédelmi rendszerre is. Az első fejezet a háborús összeomlás sajátos kérdéseivel foglalkozik. E fejezet egyik központi témája a csehek által igényelt észak-magyarországi területekért - Szlovákiáért és Kárpátaljáért - folytatott diplomáciai és katonai küzdelem megvilágítása, valamint az e területeken fokozatosan kialakuló csehszlovák államiság problémáinak bemutatása. A második fejezel a nemzetközi kisebbségvédelmi rendszer kialakulásával, valamint a csehszlovák kormány által Saint-Germain-en-Laye-ben aláírt kisebbségvédelmi szerződés rendelkezéseivel foglalkozik. Egyúttal azonban arra is keresi a választ, vajon a Népszövetség által garantált nemzetközi kisebbségvédelmi szerződések teljesítették-e küldetésüket, és hatékony biztosítékai voltak-e az európai nemzeti kisebbségek politikai, gazdasági és kulturális jogainak. A harmadik fejezet témája a csehszlovákiai magyar politika első életjeleinek, valamint az ilyen politizálás feltételeinek vizsgálata. A szerző bemutatja az első magyar politikai mozgalmakat és pártszerveződéseket, amelyek még az 1920. évi parlamenti választások előtt jöttek létre, majd ismerteti a választások lebonyolítását és eredményeit. A monográfia központi, aránylag legrészletesebben kidolgozott részét a negyedik és ötödik fejezet alkotja. Ezekben a szerző szól a nemzeti önvédelem kereteiről és formáiról a húszas évek első felében, valamint a többségi hatalmi önkényről és a kisebbségek kiszolgáltatottságáról, ízelítőt ad a magyar képviselők szerepléséből a prágai parlamentben, felvázolja a szlovákiai és kárpátaljai magyar pártpolitika intézményesülésének folyamatát, az autonómiáért folytatott küzdelmet, valamint elemzi a csehszlovákiai magyarság „külpolitikai" tevékenységét is a húszas évek első felében. A monográfia e központi részében plasztikusan érzékelteti a magyar nyelv hátrányos helyzetűvé válását, a magyar kisebbség ún. hontalansági kálváriáját (az állampolgárság jogtalan elvitatását a magyarok ezreitől), a tendenciózus kisebbségellenes célzatossággal lebonyolított első csehszlovák népszámlálást, valamint a magyarellenes agrárreformot. A hatodik fejezet a csehszlovákiai magyar ellenzéki politikának a húszas évek közepén kialakuló új alternatívájával foglalkozik, amelynek kérdése így hangzott: egységes magyar politikát vagy kétpártrendszert? A monográfia hetedik fejezete a csehszlovákiai magyar oktatásügyet mutatja be az impériumváltástól egészen a húszas évek közepéig. Ebben a magyar nép-, közép- és szakiskolai hálózat folyamatos leépítéséről, valamint a magyar felsőfokú oktatás teljes felszámolásáról olvashatunk. Vissza