Ellenpont

Előszó

A Palestrina-stílusról írott könyvem, amelyben az alapokból kiindulva vizsgáltam meg a 16. század polifóniájának bizonyos kérdéseit 1), kizárólag stílustörténeti célokat szolgált, habár a tárgynak az ellenpontelméleti kérdésekkel való közeli kapcsolatai szükségszerűen pedagógiai következtetésekhez is vezettek. Némiképpen a dolgok természetéből folyik tehát, hogy a tanulmányt, e teljesen tudományos jellege ellenére, megpróbálták a kontrapunktika tankönyvének tekinteni. Ugy hiszem, mindebből arra következtethetek, hogy ez idő szerint hiányát érzik egy olyan ellenponttannak, amely számol a Palestrina-zene területén végzett újabb kutatásokkal. Ez a gondolat adott kedvet és bátorságot a jelen munkához.
Munkám alapjának ezek szerint a Palestrina-stílus törtvényszerűségeit tekintem. Egyesek nyilván különösnek találják ezt a gondolatot. Természetesen nem azt akarom, hogy a modern zeneszerzők a magukévá tegyék Palestrina kifejezésmódját (ilyen veszély egyébként aligha fenyeget9, meggyőződésem azonban, s ebben osztom a teoretikusok több évszázados sorának véleményét, hogy Palestrina stílusából lehet mindazt a legjobban megtanulni, ami minden időkben a kontrapunkttanulmányok legfőbb célja volt.
A zeneelméletnek tudvalevően leíró és visszatekintő jellege van. Még senki sem kezdte azzal, hogy néhány szabályt állított fel - a semmiből, s azután ezekről egyezkedett volna. Előbb volt meg a zenemű s ebből vezették le később azokat a törvényszerűségeket, amelyek szerint keletkezett (más szóval: az elméletet). 2) Vissza