Előszó
Részlet a könyvből:
"1869. 1. kézirat
SZORGALOM AZ ELŐKÉSZÜLET MUNKÁJÁBAN
Nem szándékozom fárasztóra nyújtani beszédemet. Fogytán az erőm s ha hajlamomra hallgatnék, itt sem lennék. Mélyen...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
"1869. 1. kézirat
SZORGALOM AZ ELŐKÉSZÜLET MUNKÁJÁBAN
Nem szándékozom fárasztóra nyújtani beszédemet. Fogytán az erőm s ha hajlamomra hallgatnék, itt sem lennék. Mélyen szívemen viselem Isten népét, de mit mondjak, mit tegyek, hogy fölrázzam okét jelen lanyhaságukból? Úgy tűnik, élet erőm csaknem kimerült, mégis kérlelni és kérlelni foglak, mígcsak el nem esek őrhelyemen, ha ez lett sorsomul rendelve.
Az igazság világossága nagyon tisztán ragyogott e helységben. Hirdették a világosságot sorról-sorra, elvről-elvre, itt is kicsit, ott is kicsit. Az igazságot, azonban - melynek előjogotok örvendezni - nem ápoltátok gondosan és nem vittétek át életetekbe. Ezért, olyan kevés közöttünk az erő. Sokan kérdik, miért vagyunk erőtlenek? Be lenne zárva a menny? Kevés lenne számunkra az értékes tanítás? Mivel erőnk tárháza kimerült és nem részesülhetünk többen? Miért nem vagyunk mindnyájan világosság az Úrban? Aki a fájdalmak férfia volt, s tudta, mi a szenvedés, akit gonoszságunkért sebeztek meg s vétkeinkért törtek össze - az ő sebeivel gyógyulunk meg. Magasan, fölemelve ül, uszálya betölti a templomot. Az Úr miért tartja vissza tőlünk dicsőségét, akik a bűn és nyomorúság, bánat, s szomorúság, romlottság s gonoszság világában élünk? Bennünk a hiba. Gonoszságunk választ el minket Istentől. Mivel nem érezzük át szükségletünket, mivel nem éhezzük, nem szomjazzuk az igazságosságot, igaz életet, krisztusi jellemet - nem nyerünk kielégülést az Úrtól. Az ígéretek nektek szólnak, testvéreim. Nekem, és minden egyesünknek. Az éhező, szomjazó lelkek, azok elégi tettnek meg. Krisztushoz jöhetünk, amint vagyunk. Gyöngeségeinkkel, balgaságunkkal, gyarlóságainkkal. Bűnbánattal lábához borulhatunk és hittel fölajánlhatjuk kérésünket."
Vissza