Előszó
Alig két éve jelent meg az Éljük az Igét első kötete, amely bemutatta, milyen élet születik a világon az Élet Igéje nyomán.
A könyv sikere meglepett minket. A tömegkommunikációs eszközök segítsége nélkül igen sok ember lelkéhez sikerült közelférkőznie, akik mind értékesnek tartották, talán éppen mert szépítgetés nélkül megmutatta az Evangélium alapján élt életet.
Ezt fejezi ki Mons. Paul Poupard, a francia Katolikus Intézet rektora, Párizs segédpüspöke, amikor így ír: « Az Ige megélve terjed s fényében mindenki osztozhat. Ez a kis kötet összegyűjti az Élet Igéjével együtt az Ige életének egy évét, illetve rövid történeteket, melyekben Isten megnyilatkozik és a szeretet erejével hat.»
Ebben az évben is több százezer ember tanúsága járt szájról-szájra mindenütt a világon s eljutott hozzánk is. Ezek az emberek hónapról-hónapra gyakorlatilag igyekeznek megélni az Élet Igéjét. Az előző kötethez képest bizonyos fejlődés bontakozik ki: a tapasztalatok most inkább kollektívek, annak jeléül hogy az élet dinamikája olyan csoportokat alakított ki, melyek együtt kívánnak élni, az egységből fakadó erő segítségével együtt néznek szembe a nehézségekkel, mert tudják, hogy «ahol ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük» (Mt 18,20).
Az előbbiekhez képest a tapasztalatokat most több országból gyűjtöttük össze, sőt még mohamedánokat és buddhistákat is felfedezhetünk azok között, akik az Igét élik.
Mindezek az okok arra indítottak minket, hogy megismételjük a kísérletet és legalább részben nyilvánosságra hozzuk a vallomásokat, amelyeket az Élet Igéje vált ki mindenütt a világon a hívekből. Meg vagyunk győződve róla, hogy lassanként, egyik mondatról a másikra, egyik pillanatról a másikra, újraevangélizálhatjuk életünket. Mint ahogyan Chiara Lubich, a széleskörű mozgalom alapítója írja: « Ha megfigyeljük azokat, akik Isten Igéjét élik, észrevesszük, hogy az Ige a legkülönbözőbb hatást váltja ki belőlük. Minden egyes ember olyan, mint egy csiszolt kristály. Az Ige fénye, bárhol érje is, ezernyi színben csillantja fel. Az emberek végtelen sokféle helyzetbe kerülhetnek; ugyanígy végtelen sok az a visszahatás is, melyet Isten Igéje válthat ki belőlük. Ha fel akarnánk sorolni mindazt, ami az Ige nyomán termett, soha nem érnénk a végére.»
Ezek a tapasztalatok az életnek csak egynéhány arculatát tükrözik, de ha ügyetlen szavakkal mondták is el őket, igyekezünk a szavak mögött felismerni a születő, kifejlődő és növekvő életet. Bárkik legyünk is, ezek a tapasztalatok megkérdőjelezhetik életmódunkat és reményt nyújthatnak nekünk.
Mert ahogyan Chiara Lubich írja: «Jézus feltámadt. Él és jelen van. Szavai nem egyszerű emlékek, mégha a múltban hangzottak is el, hanem mindannyiunkhoz szólnak, ma, ebben a pillanatban, ahogyan annakidején is minden egyes emberhez szóltak.»
Vissza