Előszó
Részlet a könyvből:
Mama azt mondotta a halálos ágyán:
- Ígérd meg, Jen, hogy gondját viseled apádnak.
Jennifer ott térdepelt az ágy előtt és megtörten zokogta:
- Ígérem, Édesanyám.
- Ne hagyd...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
Mama azt mondotta a halálos ágyán:
- Ígérd meg, Jen, hogy gondját viseled apádnak.
Jennifer ott térdepelt az ágy előtt és megtörten zokogta:
- Ígérem, Édesanyám.
- Ne hagyd el őt soha, Jen.
- Ó, Édesanyám! Soha, soha nem hagyom el. Még akikor sem, ha...
Nem. Jennifer nem hagyta el a Papát.
De mit csinál az ember, ha Papa, akit nem hagytak el, akinek gondját viselték, akit dédelgettek, kényeztettek, akinek minden kívánságát ellesték, Papa tizenkét hosszú, hűséges esztendő után egy délután, anélkül, hogy egy árva szót szólt volna valakinek: új asszonyt hoz a házhoz? Mit csinál ilyenkor az ember?
Vajjon még ezután is kötelez az ígéret?
Vagy talán-talán most már felszabadul az ember, mint aki híven, becsületesen teljesítette kötelességét és végre-végre - tündéri álom! - végre kirepülhet a kalitkából -?
Vissza