Vér a véremből

Fülszöveg

Te felismern
ha húsz éve nem láttad?
Stella, a sikeres pszichoterapeuta boldog családi életet él annak ellenére, hogy húsz évvel ezelőtt tragikus esemény történt vele: egyéves kislánya egy tengerparti családi nyaraláson eltűnt. A rendőrség azt feltételezte, hogy a gyermeket elragadta egy hullám, és vízbe fulladt, ezért holttá nyilvánították.
Egy napon egy Isabelle nevű fiatal nő toppan be Stella rendelőjébe, őt pedig elönti a bizonyosság: a lány az ő rég elvesztett gyermeke. Bár senki nem hisz neki, Stella mindenáron be akarja bizonyítani az igazát, és kideríteni, hogy mi történt valójában azon a végzetes napon. Egyszemélyes nyomozásba kezd, amelynek során lassanként az új páciens megszállottja lesz. Egyre különösebben viselkedik, sőt egy napon kijelenti, hogy valaki meg akarja ölni. Elkeseredésében még saját mentális épségében is kételkedni kezd: az őrület határára került, vagy bízhat az ösztöneiben?
Egy történet kirekesztettségről megszáliottsácról gyászróU bűntudatról és... Tovább

Fülszöveg

Te felismern
ha húsz éve nem láttad?
Stella, a sikeres pszichoterapeuta boldog családi életet él annak ellenére, hogy húsz évvel ezelőtt tragikus esemény történt vele: egyéves kislánya egy tengerparti családi nyaraláson eltűnt. A rendőrség azt feltételezte, hogy a gyermeket elragadta egy hullám, és vízbe fulladt, ezért holttá nyilvánították.
Egy napon egy Isabelle nevű fiatal nő toppan be Stella rendelőjébe, őt pedig elönti a bizonyosság: a lány az ő rég elvesztett gyermeke. Bár senki nem hisz neki, Stella mindenáron be akarja bizonyítani az igazát, és kideríteni, hogy mi történt valójában azon a végzetes napon. Egyszemélyes nyomozásba kezd, amelynek során lassanként az új páciens megszállottja lesz. Egyre különösebben viselkedik, sőt egy napon kijelenti, hogy valaki meg akarja ölni. Elkeseredésében még saját mentális épségében is kételkedni kezd: az őrület határára került, vagy bízhat az ösztöneiben?
Egy történet kirekesztettségről megszáliottsácról gyászróU bűntudatról és arról, hogy meddig képes elmenni az ember, ha elveszítette a gyermeket.
Felismertem a tüneteket. Elnézést kértem, majd kisiettem a szobából, be a mosdóba. Szívem dübörgött, a jeges veríték végigcsorgott a hátamon, szemem mögött pedig olyan élesen döngött a fájdalom, hogy villámokat láttam tőle. Gyomrom összeszorult, a vécékagyló fölé hajoltam, és hányni próbáltam. De nem ment. Leültem a földre, a csempének dőltem, és behunytam a szemem. Ne gondolj arra, amit tettél! Ne gondolj a lányra! Ne gondolkodj! Elég!
Néhány perc múlva visszatértem, és azt mondtam neki, hogy szívesen látom a csoportterápián a következő szerdán egy órakor.
Részlet a regényből Vissza