Elindult szeptemberben (dedikált példány)

Fülszöveg

Darvas József mondja könyvéről:
1939-ben írtam ezt a regényemet. "Önéletrajzi" regény? Egy kicsit természetesen az, mint az írónak minden írása, hiszen a legszemélyesebb élmények valamilyen rejtett csatornákon mindig beleömlenek a legszemélyesebb élmények valamilyen rejtett csatornákon mindig beleömlenek a legszemélytelenebbnek látszó műbe is. De ez a regényem talán a "legszemélyesebb" írásom, minden eddigi munkám között.
Statisztikai kimutatásokban, cikkekben, beszédekben igen sok szó esett az elmúlt években arról, hogy a Horthy-rendszerben alig-alig kerülhetett munkás vagy szegényparaszt gyerek a felsőbb iskolába. De azt, természetesen, se cikk, se statisztikai kimutatás nem tudja elmondani, hogy milyen volt a sorsa azoknak a ritka keveseknek, akik valahogyan mégis feltörtek az "áttörhetetlen közeg" alól - akiket jó vagy rossz sorsuk kirepített az osztálytársadalomban számunkra kiszabott pályáról... Nehéz, kínzó sors volt ez: idegenül bolyongani egy más törvények szerint élő világban, az elbocsátó közösség s egy másféle életforma kétféle vonzásában-taszításában...
Emberi eszmélkedésem egyik nagy, elhatározó élménye volt az az öt év, amit - az orosházi faluszélről elindult szegényparaszt gyerek - a félegyházi tanítóképzőben töltöttem. Sokáig kísért ez az élmény, többször is nekifogtam, hogy megírjam. Nem tartom véletlennek, hogy éppen 1939-ben fogalmazódott meg bennem a mondanivaló, olyan forrósággal, hogy le kellett írnom. A második világháború kitörésének lázas, fojtó légkörében, egy készülő vihar irtózatos felszültségében született meg ez a regény. Kapaszkodó is volt ez, számvetés - és lázadás. Emlékszem: megjelenése idején több cikk az akkor nagyon divatos "középosztály felfrissítése", a "népi tehetségek felkarolása" jelszavát kapcsolta a műhöz. Pedig szenvedélyességében több izzott ennél: a régi társadalmi törvények elleni lázadás és a vágy valami új, igazabb után... Vissza