Elhurcolták Őket, mert magyarok voltak...

Előszó

A Magyarok Világszövetsége Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Szervezete pályázatot írt ki középiskolás diákok részére magyar mártírokról szóló dolgozatokra.
Felhívásukra 12 munka érkezett be a német haláltáborokba, Kárpátaljáról, Miskolcról, a megyénkből szovjet gulágokba és hazai kényszer munkatáborokba hurcoltakról, valamint a felvidéki kitelepítettekről. Ebben a kis gyűjteményben 11-et adunk közre.
Meg kell ismernie a most felnövő ifjúságnak azt, hogy milyen szenvedéseken, megaláztatásokon ment keresztül hazánk sok polgára ártatlanul, amikről még sok 40-50 éves felnőtt embernek nincs ismerete. Példát adnak számunkra zsidó felebarátaink, akik gyakran megemlékeznek a közép-európai testvéreik meghurcolásáról a második világháború alatt és megtettek és megtesznek mindent, hogy a szenvedéseik okozóit felkutassák, megbüntessék, megtorolják a velük történteket.
A mi részünkről nincsenek ilyen szándékok, mert az Újszövetség szellemében a bűnét megbánó, elismerő bűnösnek megbocsátunk, hiszen a hitlerizmustól és a szovjet rendszertől maguk a németek és a Szovjetúnió népei nem kevesebbet szenvedtek, mint mi.
A szenvedéseken átment honfitársaink példát mutattak ara, hogy a legelkeserítőbb, legkilátástalanabb helyzetekben is bízni kell Isten segítségében, az életbenmaradás reményét soha nem szabad feladni.
A mai magyar társadalomnak sem szabad reménytelenségbe süllyedni, akarni kell az életet, tenni érte és akkor a nemzet fennmarad. Vissza