Elfelejtett magyar hadvezérek

Előszó

Amikor az első világháborút követő forradalmak gyászos emlékű időszaka lezajlott és a függetlenné vált Magyarország élete minden vonatkozásban nemzeti irányban haladt, fejlődött tovább, - az újabb, korszerű módszerekkel dolgozó magyar hadtörténetkutatók belemélyedtek a hazai és bécsi levéltárak eddig szinte kihasználatlan magyar iratanyagába. Hozzáfogtak a magyar hadtörténet eseményeinek új feldolgozásához és megdöbbenve ébredtek annak tudatára, hogy a világháború előtti történetírásunk milyen felületesen, csak a pillanatnyi érdeklődésnek szolgáló módon hozta napvilágra a magyar hadvezérek életének és szerepének adatait. De valljuk meg, hogy az akkor magyar közönség sem érdeklődött annyira nemzeti hadtörténetünk eseményei iránt, mint a mai, és megelégedett a 48-as szabadságharc és a Rákóczi-felkelés katonai történetének általános ismeretével. Eközben pedig feledésbe merültek azoknak a kiváló magyar hadvezéreknek cselekedetei, akik a Habsburg birodalom seregeiben, magyar vagy vegyes kötelékű csapatok, seregek élén valóban gyönyörű haditetteket hajtottak végre és vitézi életükkel öregbítették a magyar katona hírnevét. Bizony szomorú, de igaz, hogy például a volt közös hadsereg katonai akadémián és egyéb tisztképző intézeteiben több olyan hadvezérről tanultunk, magyar nevű és származású vitéz katonákról, akiknek szerepéről, méltatásáról magyar tankönyveink meg sem emlékeztek. Pedig a XVIII. és XIX. század európai jelentőségű háborúiban sokkal több magyar hadvezér szerepelt, mint azt gondolnók. Mária Terézia háborúinak, a napoleonkori francia háborúnak igen sok szép haditettét magyar hadvezérek tervezték és hajtották végre. Kötelességünk tehát működésük emlékét és személyi teljesítményeiknek hiteles adatait a feledés homályából előhozni és példaként állítani a magyar közönség és ifjúság elé.
A magyar hadvezérek szereplésének és dícséretreméltó haditetteinek emléke - sajnos - beleolvadt a volt birodalmi, később cs. és kir. hadsereg haditörténetének egyetemes képébe és a külföldi szakirodalomba ezek a hőstettek, nem mint határozottan magyar katonák, magyar érdemei kerültek be, hanem mint az osztrák történet dicsőséges jelenei. Ebben - valljuk meg - mi magunk vagyunk hibásak. Bizony gyakran előfordult a múltban, hogy az osztrák munkák ugyan nem hallgatták el, hogy az a hős tiszt, akiről írnak, magyar nemzetiségű volt, de haditettüket már az osztrák hadtörténet dicső jeleneteként könyvelik el. Így például az az egyébként kiváló osztrák munka, amelyik az összes, régi Mária Terézia rendi lovagok életét és haditetteit írja le, a pécsi születésű Petrovszky Ferenc huszárezredesről írja, hogy ennek a magyar tisztnek sorozatos haditettei... "neki dicsőséges helyett biztosítottak az osztrák hadtörténet lapjain." Majdnem ugyanezeket a szavakat olvashatjuk báró Duka Péter és még több más kiváló magyar hadvezér tevékenységéről is. Vissza