Eleven örökség - Régi magyar háziállatok

Előszó

Ha a búzaszem nem esik a földbe és meg nem hal, egyedül marad. De ha meghal, sok termést hoz." "(János 12,24.)
Akárhogy törekszem, törekedtem, még sohasem tudtam ennél szebben megfogalmazni azt a csodát, ahogyan egy kicsiny búzaszembe sűrűsödött életterv megvalósul, a búza kicsírázik, szárba szökken, kalászt és termést hoz. Ebből lesz a kenyér.
Az ember elveti a búzát, földbe veti, mintha eltemetné. Azután hosszú ideig vár, tudva, hogy a magokból zöld mező lesz, az ember, a gazda gyönyörűségére. Ahogy eljön a tavasz, még ennél is szebb lesz a búza. Szárba szökken, és hamvas, zöld leveleiről a májusi nap sugara alig győzi felinni a hajnali harmatot. Közömbös lény az, aki ezt a szépet nem veszi észre!
A búza, maga a búza növény, amikor virágzik, olyan tiszta és olyan szép, mint a menyasszony és a vőlegény. A menyasszony ékes, kalász feje égnek emelődik. Kecses nyakát gallérok, játékos fülecskék díszítik. Kéklő, viaszos levélszoknyák öltöztetik a nád derekú, büszke szépséget. így várja a hasonlóan délceg hercegét. Vissza

Fülszöveg

Korunk elméleti és technikai vívmányait felhasználva nagy teljesítményű állatfajták alakulnak ki világszerte és gyors ütemben terjednek mindenfelé. A helyi, kisebb jelentőségű állományok létszáma pedig csökken, illetve sok közülük teljesen kipusztul, márpedig az a fajta, amelyik egyszer elpusztult, többé már nem állítható vissza.
Pedig a háziállatfajták éppen úgy emberi alkotások, kulturális értékek, mint a műemlékek, amelyek védelméről már régóta gondoskodik az emberiség. Másfelől a háziállatok élőlények is, amelyek a vadon élő és kihalástól fenyegetett fajokhoz (panda mackó) hasonlóan hozzátartoznak ahhoz a biológiai sokféleséghez, amelynek fenntartásában mindenki egyetért. A háziállatok különböző fajtáinak fenntartása csak a nyolcvanas években kezdődött el, Magyarországon viszont már hamarabb, a világon a legelsők között tette védetté a régi, pillanatnyilag nem versenyképes háziállatfajtákat, hiszen nem tudhatjuk, hogy évtizedek múlva milyen állati termékekre lesz szükség.
Megvan tehát a remény arra, hogy unokáink is látni fogják a délceg magyar szürke bikákat az őzikékre emlékeztető pirók kisborjakat, régi lófajtáinkat, a nóniuszt, a furiósót, a gidránt, a shagya arabot, a magyar lipicait és a hucult, valamint jó volna, ha a magyar szamarak sem csak az iskolapadokban és a hivatalokban ülnének... Szeretnénk, ha utódaink is élvezhetnék a mangalica húsát és szalonnáját, készíthetnének ágytakarót a racka gyapjúból, ehetnék a cigája tejéből készített sajtot és a hazánkba látogató németek továbbra is láthatnák a cikta juhot, amelyek őseik hoztak ide. Nagy kár lenne, ha kihalnának régi baromfi, nyúl, kecske fajtáink, vagy a magyar ponty.
Amikor sok évszázad után Európa gazdaságilag is csatlakozik majd Magyarországhoz ezeknek a fajtáknak az értéke gazdaságilag is nőni fog, hiszen alkalmasak arra, hogy különleges, speciálisan magyar termékeket állítsunk velük elő. Ezeket a fajtákat ma már sokszor a szakemberek sem ismerik kellően, ez a könyv pedig azt a célt szolgálja, hogy a nagyközönség is többet tudjon róluk. Vissza