Életünk ízei

Fülszöveg

RÓLUNK
Előfordul, hogy az ikreknek van egy különleges, saját nyelvük, amit csak ők értenek. Nekünk ez a főzés, az ételek szeretete, gyerekkorunk ízeinek emléke a konyhánkban.
Amióta az eszünket tudjuk, imádunk enni, imádjuk a finom, házi fogásokat. Gyerekkorunkban rengeteg órát töltöttünk azzal, hogy figyeltük a Nagymamáinkat, Anyukánkat, akik órákat tudtak készülni egy-egy családi eseményre. Istenien főztek, és mindig tele volt az asztal jobbnál jobb ételekkel. Minket akkor még maga a főzés egyáltalán nem izgatott, inkább csak élveztük a nyüzsgést, az illatokat és persze a legfinomabb falatokat. Mindezt a Balaton mellett, úgyhogy tényleg tökéletes, boldog időszak volt ez az életünkben.
Ahogy felnőttünk, egyre gyakrabban próbáltuk mi magunk is felidézni a régi ebédeket — de őszintén szólva semmit sem tudtunk elkészíteni. Sőt, fogalmunk sem volt semmiről, előfordult, hogy va-jazó késsel szerettük volna feldarabolni a csirkét, ha pedig a pörköltnek álltunk neki, az biztos, hogy a végén az edénnyel
együtt ment minden a kukába. Sokáig azt gondoltuk, a főzés egy bonyolult dolog, ami csak annak megy, akinek már hatalmas tapasztalata van benne, mint ugye a családunkból rajtunk kívül mindenkinek.
A nagy változás 21 éves korunkban jött el, amikor mind a ketten elköltöztünk Angliába, ahol már nem voltak ott a Nagymamák, hogy elkészítsék helyettünk az ebédeket, és elég hamar meguntuk a rendelt ételeket is. Úgyhogy elkezdtünk kísérletezgetni a főzéssel, először inkább kevesebb, mint több sikerrel
Egy idő után már nagyon hiányoztak a hazai ízek, úgyhogy összegyűjtöttük a családi recepteket, és belevágtunk. Nem követtük mindig azt, ami le volt írva, volt, amit egyszerűsítettünk, volt, ahol a fűszerekkel játszottunk. Volt, ahol kénytelenek voltunk lemondani egy-két összetevőről egészségügyi okokból, ti is látni fogjátok, hogy emiatt a legtöbb ételünk elkészíthető mentes vagy kímélő változatban is! A végeredmény nekünk is meglepetés lett: egyre többször éreztük magunkat Vissza