Életünk és a rádió című pályázat aranyokleveles pályaművei

Előszó

A magyar rádiózás megindulásának kerek évfordulóin rendszeresen megjelentek számadásnak nevezhető könyvek. A legteljesebb, talán a tizedik évfordulóra, 1935-ben. Ez a kiadvány egyszerre szólt a stúdiók, az adóállomások és a vevőkészülékek műszaki fejlődéséről, bemutatta a rádió intézményének növekedését, a műsorokat és készítőiket. Közreadta neves politikusok, híres művészek, írók vallomásait a rádióról, és mintegy csokorba kötötte a hallgatók üzeneteit is. Talán ez volt a magyar rádiózás legegységesebb kiadványa. A későbbiekben egyre inkább szakági beszámolókkal köszöntötték a jubileumokat; hol a műszaki változások, hol az intézményi átalakulások, hol a médiatörténeti megközelítések kerültek túlsúlyba. Egyik sem nélkülözte azonban, hogy színes mozaikként ne ismertesse a "végberendezések", azaz a hallgatók rádiókészülékeinek tökéletesedését, az előfizetők számának növekedését és a hallgatók elismerő leveleit.
A kereskedelmi rádiók megjelenése, az előfizetések megszűnése, a távközlés fejlődése, a digitális rádiózás megindulása új fejezetet nyitott a hazai rádiózás történetében. Az új és a régi technológiák aránylag hosszabb együttélése a muzeális emlékek összegyűjtését és a rádiózás megindulásának 70. születésnapján a diósdi Rádió és Televíziómúzeum megnyitását eredményezte. Öt évvel ezelőtt a múzeumben a 75. születésnapra felállított "életfát" a meghívott vendégek jókívánságaikkal díszítették fel. Ebből ötven kívánságot most közreadunk. Jórészt hivatásos rádiósok, mérnökök, muzeológusok, tanárok írták. Gondolataik is figyelmeztettek arra, hogy számba kellene vennünk, a rádió milyen hatással volt mindennapi életünkre. Ezért a Postamúzeum és a Puskás Tivadar Távközlési Technikum elhatározta, hogy a csatlakozni kész, közszolgálatot ellátó rádiókkal - Magyar Rádió Rt., Magyar Katolikus Rádió Rt., Méliusz Rádió, Sirius Rádió, Cool FM Rádió - közösen kiírják az "Életünk és a rádió" című pályázatot.
Több mint másfélszáz pályamű érkezett. A kiíró rádiók munkatársaiból létrejött zsűri a pályaműveket három kategóriába sorolta arany-, ezüst- és bronzoklevelekkel ismerve el azokat. Kötetünkben a 39 aranyoklevéllel elismert írást adjuk közre abban a reményben, hogy a közszolgálati rádiózás érték és mérték marad, egy életünk nélkülözhetetlen részévé vált eszköz, amely hallgatóinak szellemi és erkölcsi felemelkedését szolgálja. Vissza