Élettusa három tételben

Előszó

Ennek a könyvnek a szerzője azzal az abszurd ötlettel állt elő, hogy én írjak előszót a művéhez. „Ha nem jut eszedbe semmi, másolj ki valahonnan néhány sort! Csak ne valami hülye szakácskönyvből..."
Igen, ő az, aki az élet legbonyolultabbnak tűnő jelenségeit is lefegyverző egyszerűséggel tudja értelmezni.
Aki a legkilátástalanabb helyzetekből is megtalálja az egyetlen, üdvözítő, kivezető utat. Már akkor volt a fejében - vagy talán a lelkében - egy különleges GPS, amikor még azt sem tudta a világ, hogy mi az.
Senkit nem hagy hidegen a személyisége. Aki valaha is kapcsolatba került vele, vagy megszerette, vagy megutálta. Kritikus alkat, az átlagnál lényegesen fejlettebb problémafelismerő és -megoldó képességgel. (Machiavelli olykor önelégült mosollyal az arcán, elégedetten csettintene, ha látná őt munka közben.)
Nem kerüli a konfliktusokat, minden helyzetben kíméletlenül őszinte, és a végsőkig kiáll vélt vagy valós igazáért.
Önfejű, akarnok, makacs, rendíthetetlen, bárdolatlan, figyelmes, érzékeny, udvarias, nagylelkű. Remek ellenfél, kitűnő csapattárs. Olimpiai és világbajnok, maga és mások sikereinek kovácsa.
Kíméletlen ellenség és megbízható barát.
Dörzsölt öttusázó, igazi sportember. Lelkiismeretes, felkészült szakember és intuitív mentor.
Ravasz ügyvéd és egyenes jellem.
Keménykezű sportvezető és lágyszívű nagypapa.
Ő az, aki több mint tízkilónyi súlytöbblettől szabadított meg - kímélet nélküli futóedzései segítségével - közös munkálkodásunk kezdetén.
Ő az, aki annyira akarta a sikeremet, hogy az atlantai olimpia után - ahol „csak" ötödik lettem - hónapokig nem állt velem szóba, mert személyes kudarcának/sértésnek vette, hogy nem nyertem. Vissza