Élettörténet és identitás

Előszó

Az e kötetben egybegyűjtött tanulmányok - egy kivételével - az elmúlt két évtizedben születtek. Jóllehet meglehetősen elegyes írásművek, híven tükrözik szerzőjük érdeklődésének egyik vezető irányát. Közös jellemzőjük ugyanis, hogy így vagy úgy valamennyi az identitás fogalmát és jelenségvilágát boncolgatja; ez a szál fűzi őket egységes tematikus és szemléleti keretbe. Ez persze csupán személyes érdekű közlés, és önmagában - meglehet - talán nem is indokolná az írások újólagos közreadását. Hiszen ilyen vagy olyan formában már mindegyikük napvilágot látott.
De így együtt, egymásra utalva és egymást támogatva, feltehetően többet nyújthatnak az olvasónak, mint elkülönült s egyébként is nehezen hozzáférhető mivoltukban. Két további megfontolás is kiemelheti őket a szűkebben vett személyes érdek köréből.
Az egyik inkább formai. Az elmúlt két-három évtizedben az identitás (az azonosságtudat, az én-azonosság) fogalma a hazai közbeszéd divatos, mi több -"elnyűtt szava lett: erről egyébként már az itt közölt írások egyikében-másikában is szó esik. Ez a tudományos diskurzusról csakúgy elmondható, mint a hétköznapi eszmélkedésről vagy az igényes publicisztikáról. Essék bár szó a nemzeti érzületről és identitásról, a kisebbségi helyzet dilemmáiról, a nemzedéki feszültségekről vagy a politikai részvételről, netán az európai integrációról, boldog-boldogtalan természetes és megszokott gesztussal folyamodik e fogalomhoz s annak magyarázó erejéhez. Gyakorta anélkül, hogy bárminemű képzete lenne kézzelfogható tartalmáról és a hátterében lappangó, szerteágazó tudományos erőfeszítésekről. Hátha ezúttal is szükség lehet a jól ismert „hályogkovács-effektus" felidézésére?! Ugyan eszméljünk már rá, milyen gazdag tudástartományt idézünk fel, s mifajta sokágú problémaköteget mozdítunk meg, valahányszor kiejtjük vagy leírjuk az identitás szót!
Vissza