Élettan-kórélettan

Fülszöveg

Dr. Ormai Sándor orvos, patofiziológus. Diplomáját 1957-ben szerezte a budapesti Orvostudományi Egyetemen. 1961-ig kórházi orvos, 1961-1984-ig az MTA Kísérleti Orvostudományi Kutató Intézet Kórélettani Osztályának munkatársa, majd főmunkatársa. Az orvostudomány kandidátusa. 1984-től az Orvostovábbképző Egyetem Egészségügyi Főiskola tanára, a Morfológiai és Fiziológiai Intézet igazgatója.
A könyv, amelyet most kezében tart az Olvasó, az egészségügyi főiskolák számára készült. Azokat a legfontosabb ismereteket tartalmazza, amelyeket egy főiskolát végzett egészségügyi szakembernek ismernie kell az emberi szervezet normális működéséről és azokról a jellegzetes kóros folyamatokról, amelyekkel pályája során valószínűleg találkozni fog. Mivel az egészségügyi főiskolák képzési iránya sokrétű, a szerzők igyekeztek az egyes fejezetek tartalmát a működő szakok hallgatóinak érdeklődése szerint részletes vagy kevésbé részletes feldolgozásban közreadni. A főiskolai tantervekből hiányzik a... Tovább

Fülszöveg

Dr. Ormai Sándor orvos, patofiziológus. Diplomáját 1957-ben szerezte a budapesti Orvostudományi Egyetemen. 1961-ig kórházi orvos, 1961-1984-ig az MTA Kísérleti Orvostudományi Kutató Intézet Kórélettani Osztályának munkatársa, majd főmunkatársa. Az orvostudomány kandidátusa. 1984-től az Orvostovábbképző Egyetem Egészségügyi Főiskola tanára, a Morfológiai és Fiziológiai Intézet igazgatója.
A könyv, amelyet most kezében tart az Olvasó, az egészségügyi főiskolák számára készült. Azokat a legfontosabb ismereteket tartalmazza, amelyeket egy főiskolát végzett egészségügyi szakembernek ismernie kell az emberi szervezet normális működéséről és azokról a jellegzetes kóros folyamatokról, amelyekkel pályája során valószínűleg találkozni fog. Mivel az egészségügyi főiskolák képzési iránya sokrétű, a szerzők igyekeztek az egyes fejezetek tartalmát a működő szakok hallgatóinak érdeklődése szerint részletes vagy kevésbé részletes feldolgozásban közreadni. A főiskolai tantervekből hiányzik a szövettan és a patológia, ezért a szervek működéséről leírtakat gyakran sejttani, szövettani bevezetés előzi meg. A tankönyv összeállításánál fontos szempont volt a főiskolát végzettek elméleti ismereteinek gyakorlati példákkal való alátámasztása. Remélhetőleg ez a könyv nemcsak a tananyag elsajátításában lesz Olvasói segítségére, hanem hivatásuk gyakorlása közben felvetődő problémák megoldásában is haszonnal forgathatják.
A szerkesztő Vissza