Élettan jegyzet

Előszó

Részlet:

Az élettannak fő célja az élőben lejátszódó folyamatok megismerése, analizálása. Az életjelenségek legegyszerűbben a magasabbrendü állatokon tanulmányozhatók. Magasabbrendüeknél - ellentétbon az egysejtüekkel, amelyeknél az összes funkciót egy sejt végzi el és igy nehezen tanulmányozható - körülirt szervek végzik el ugyanazt. A magasabbrendüek közül is főleg az emberrel foglalkozik, mert ezt kivánja meg az orvostudomány. A laikus élőnek nevez mindent ami mozog, lélegzik, táplálkozik. Ez a meghatározás nem kielégitő, mert ugyanazokat a jelenségeket laboratóriumban mesterségesen is elő lehet állitani. Az élet nem megfogható valami. Amit életnek nevezünk, az a szervetlen anyag integrációja, összerendezettsége, organizációja. A mozgás stb., de maga a szervezetnek a fenntartása is energiát igénylő folyamatok. Az energiát a szervezet a bevitt tápanyagokból nyeri. A tápanyagokat a szervezet eloxidálja és ennél a folyamatnál fülszabaduló energiát használja fel saját céljaira. Igen nagy lökést adott a fejlődésnek, hogy megállapitást nyert az a tény, hogy a thermodinamika törvényei az élő szervezetre is vonatkoznak. Az anyagmegmaradás elve is áll. Az energiamegmaradás elvét a kalorimetriával lehet bizonyitani. A szervezet energiatermelő folyamata elsősorban az oxydáció. Éppen úgy, mint laboratóriumi körülmények között a magasabb energiatartalmú vegyületekből alacsonyabb energiatartalmú vegyületek keletkeznek. A különbözetet használja fel a szervezet. Az energiaforgalom mérésénél ugy járunk el, hogy a kísérleti állatnak pontosan lemért mennyiségű tápanyagot adunk. Kiszámitjuk, hogy ennek elégetéséből mennyi hő szabadul fel. Az állatot behelyezzük a kalorimeterbe. A kaloriméter teljesen hőizolált rendszer, amelybe kivülről semmi hő nem tud behatolni. Hasonló a termoszpalackhoz. Teljes nyugalom esetén a számitott és a kisérletileg kapott értéknek egyeznie kellene. Azonban a két érték nem lesz pontosan ugyanaz, mert a szervezet teljes nyugalmi állapotában is fogyaszt energiát, azonfelül a tápanyagok lebontásánál sem történik meg az energia 100% os kinyerése. Az oxidáció nem minden esetben folyik a viz és a szén-i dioxid képződéséig. Pl. a fehérjék lebontása a carbamidnál megáll, amely aránylag még magas energiatartalmú vegyület. Ha azonban ezeket a- tényezőket is figyelemben vesszük, abban az esetben a két fajta érték megegyezik. Tehát a szervezetben energia nem vész el. Ebből következik, hogy az oxydáció is ugyanugy játszódik le a szervezetben, mint pl. laboratóriumi körülmények között. Vissza