Életre nevelő anyanyelvi tanítás I.

Előszó

Sokmindent meghánytam-vetettem, mielőtt munkához fogtam. A cél nagyszerűsége nem hagyott nyugtot, kerestem, kutattam, bogoztam a multat, de teljesen sikertelenül. Módszeres irodalmunk sívár képet nyujt. Míg kartársaim abban a boldog helyzetben vannak, hogy a külföldi módszeres irodalom kútfőül szolgálhat számukra, addig a magyar nyelv tanítója ilyenre természetes okoknál fogva nem támaszkodhat.
A magyar nyelvtudomány módszeres feldolgozása a jövő feladata; e szerény könyv csak afféle úttörői munkára vállalkozik. Senki tőlem ne várjon tudományos elmélkedést, nem az én feladatom és kötelességem az; mint tanítóember arról adok számot, mint sáfárkodom jó lélekkel a számunkra Istentől kapott legdrágább kinccsel: az édes anyanyelvvel. Közel két évtizede tanítom állandóan anyanyelvünket, s tisztán a gyakorlat-szülte eredményről számolok itt be, s még véletlenségből sem léptem át azt a határt, amit a sors a tanítóember számára kijelölt. Efféle könyvekre nagy szükség van. Emlékezzünk csak vissza, milyen tanácstalanul állottunk pályánk kezdetén! Hány és hány kérdés vetődött fel bennünk, melyre feleletet más nem adhatott, mint az évekre terjedő kísérletezés, tapogatódzás. Könnyű annak, ki kellő önkritikával élve, átesett azon; nehéz annak, ki először érzi az anyanyelvi oktatásnak döbbenetes súlyát, nehézségét és először eszmél rá arra, hogy az anyanyelv sokkal több, mint egyszerű tantárgy. E szerény könyv ifjú kartársaim útmutatója kíván lenni. Senkit nem óhajtok tanítani, mert magam is szívesen tanulok, s ha öregebb kartársaim olvasás közben arra jönnek rá, hogy ezt én is így, vagy jobban dolgozom fel: úgy célom elértem, mert nincs más szándékom, csak az, hogy anyanyelvünk tanításának módszeres irodalmát kifejlődéséhez segítsem. Bármennyire is magamra voltam utalva idevonatkozó módszeres irodalmunk hiánya miatt, mégis nyugodt lélekkel állíthatom: a magam kis sajkáját nem kötöttem senki nagy hajójához, hanem barkácsoló ember módjára tettem-vettem céltudatosan éveken keresztül, míg megérlelődött bennem a szándék, s elég erőt éreztem ahhoz, hogy szerény munkálkodásomról kartáraimnak beszámolhassak azzal a céllal, hogy az, széles tudásukkal és tapasztalatukkal kiegészítve, váljék az anyanyelvi oktatásnak hasznára. Vissza