Életrajzi kalauz I-III.

Előszó

Több mint tizenöt évi válogató-, gyűjtögető- és kutatómunka után összeállt az Életrajzi kalauz, úgy-ahogy egésszé kerekedett. Mégsem mondhatom, hogy kész, teljes vagy átfogó, hiszen jómagam is, amikor lezártam a kéziratot, több mint 140 megkezdett, de befejezetlen életrajz adatait szedtem ábécérendbe, s egy irattartóba zártam (palackposta az utódoknak?), több mint száz kicédulázott névvel együtt, amelyekből, az adatgyűjtés sikerétől függően, vagy újabb biográfiák kerekednek, vagy nem.
Az ilyen jellegű munkákat egyébként sem lehet befejezni, csak abbahagyni...
Az ezer darabból álló lexikális mű, a szerző szándéka szerint, betekintést kellene, hogy adjon azoknak az ismertebb vagy kevéssé ismert, olyankor pedig teljesen elfelejtett embereknek a tárgyi és szellemi tevékenységébe, akik egykoron Dél-Magyarországon - a Lentsésen, az Alvidéken -, majd a mai, olykor még most is parlaginak, ólszagúnak, hagyománytalannak mondott Vajdaságban, továbbá a királyi és a titói Jugoszláviában, illetve újabban a délszláv országokban éltek, működtek, s munkásságukkal a maguk szakterületén valamilyen formában kitűntek, figyelmet keltettek. Vissza

Fülszöveg

Az Életrajzi kalauz nem klasszikus értelemben vett lexikon, hanem rövid és olvasmányos életrajzok gyűjteménye, „csevegő biográfiák" lánca. Ennek folytán egy-egy jeles ember életének és művének szócikkekbe „nem való" részleteit is felöleli, fontos dokumentumokat közöl a korról. Ezért egyúttal tájtörténeti, helységnévtani, művelődés- és helytörténeti adatok gazdag tára is.
Ezzel egy sajátságos tabló, egy történelmi értelemben vett tágabb régió arcképcsarnoka alakult ki, amely már a folyamatos megjelenés során is érdeklődést váltott ki. Művelődéstörténetünk folytatásos regényeként, tájegységünk panteonjaként emlegették.
Kisebbségi létünk több mint nyolcvan esztendeje alatt. Herceg János szavaival: „...inkább felejtenünk kellett azt, ami volt, s nem dicsérni".
Ez a mű a méltatás, a számontartás igényével készült.
Az ezer szócikkből álló „lexikális" mű több mint tizenöt évi válogató-, gyűjtögető- és kutatómunka után „állt össze". A szerző szándéka szerint némi betekintést kellene hogy adjon azoknak a valamelyest ismertebb vagy kevésbé ismert, olykor pedig teljesen elfelejtett emberek tárgyi és szellemi tevékenységébe, akik egykoron Dél-Magyarországon - a Lentségen, az Alvidéken -, majd a mai, olykor még most is parlaginak, ólszagúnak, hagyománytalannak mondott Vajdaságban, továbbá a királyi és titói Jugoszláviában, illetve újabban a délszláv országokban éltek, működtek, s munkásságukkal a maguk szakterületén valamilyen formában kitűntek, figyelmet keltettek.
A válogatás - így, ahogy egybeállt - erőteljesen dokumentálja a teremtő magyar szellem jelenlétét a mi tájainkon is: nyelvterületünk déli részén, a peremvidéken.
A szerző nélkülözhetetlen támpontjai voltak a régebbi és az újabb általános és szaklexikonok, a művelődéstörténeti munkák, a korabeli újságok és folyóiratok. Se szeri, se száma azoknak a segéd- és szakkönyveknek, monográfiáknak, emlékiratoknak, megye- és várostörténeteknek, amelyek hol ontották az életrajzi adatokat, hol csak egyetlen adalékkal járultak hozzá egy-egy életrajz pontosításához. E sok forrás után maradt-e még hely az eredeti közlésre? Bőven, mégpedig nemcsak az ismeretlen vagy elfelejtett érdemes emberek kiemelésével a múlt feneketlen kútjából - ezek közül igen sokan egyik adattárban sem lelhetők -, hanem zömmel az innen elszármazott, országos hírnévre szert tett nagyságok esetében is.
A „honosság", a helyi jelleg szempontjának alkalmazása a legtöbb esetben termékenynek bizonyult... Vissza