Életképek

Előszó

Köszöntelek kedves olvasó, ki kezedbe vetted és olvasni vagy akár csak lapozni kezded e könyvel Az elmúlt öt év történéseit, adatait tartalmazza részletesen ez az iskola alapításának 230-ik évfordulója alkalmából tartott öregdiáktalálkozóra megjelent mű, összefoglalva a magyar gyermekek és a jövőjükért munkálkodók szerény, de önmagában rendkívül fontos igyekezetét, az iskola 225-ből 230 évessé váló múltjában. Egy pillanat az eltelt öt év az idő kíméletlen múlásában. Az iskolát hasonlíthatnánk egy az óceán mély vizébe horgonyzott hajóhoz, amelynek fedélzetén zajlik az élet, de amelyet észrevehetetlen lassúsággal az ismeretlen felé sodor egy mélységi áramlás.
Éveink számának növekedésével egyre inkább fontosnak érezzük a jubileumok megünneplését. Ezek a napok teremtik meg azokat a meghitt pillanatokat, amelyekben felidézzük emlékeinket, elgondolkodunk az épp ünnepelt esemény, a nagy múltú intézmény és saját sorsunk, életünk összefüggésein.
Az ezredforduló polgárát sok ellentmondó emlék kíséri az elmúlt századból. Vannak ezek között váltogatott ideológiák, de jelen van a globalizáció térnyerése és a nemzeti önazonosságra találás kényszere is, hogy mindenki megmaradhasson a maga értékeivel az egyesült Európa felé való közeledés során. Embert próbáló nehéz kihívás a minduntalan megújuló világ.

Jaj istenem a világ
kinek szoros kinek tág
csontig hatol velőt vág

Iskolánk története szorosan egybefonódik Szent László városának újkori történetével Hol megelőzi a város fejlődését, rövidesen bekövetkező felvirágzását, hol elszenvedi a város sorsának, közösségünk sorsának szomorú történelmi kisiklását. Napjainkban bizonytalannak tűnik a jövő és várjuk, hogy a minket irányító vén erők miként alakítják az iskola sorsát. De minden bizonytalanság ellenére az iskola mindig ifjan, teljes szívvel él, hisz vágyakkal, álmokkal jókedvvel csintalansággal, büszke öntudattal megáldott diákokat lát napról napra, ahol a személyiségét még formáló, önmagát megismerni akaró fiatalok élik, mindennapiságában is csodálatos diákéletüket Közöttük pedig mindig megbújhat az is „ki méltó látni a csodát", mert Ő az, aki „a csodát magában hordja".
A 230 éves jubileum alkalmából rendezett találkozó alkalom arra, hogy lássák egymást az itthonmaradottak és a világban szétsereglettek. Itt lehet joggal a nagymama és unokája, és az is, aki sok sok év után erre az alkalomra jött haza Nagyváradra, esetleg magával hozva társát, gyermekét, aki elcsodálkozik, hogy miért is hatódik meg a hazalátogató az ódon iskolaépület láttán. Ekkor érthetjük meg, hogy magunkkal visszük egy életre iskolánkat, osztálytársainkat, tanárainkat, akiket szerettünk és akik szerettek bennünket. Megható ez, minden élmény örök számunkra, mert egyszeri és megismételhetetlen. Felidéződik bennünk ifjúságunk és felnőtté érésünk büszkesége, szomorúsággal megédesített titkos önsajnálata és a vágy, hogy szeretnénk, ha szeretnének. Ezt a mindannyiunk számára oly fontos érzést sűrítette a dacos Ady ekképp:
Vagyok mint minden ember: fenség
Észak fok, titok, idegenség
E kis könyvet lapozva tapasztalhatod, hogy a jelenlegi diákok is készülnek a majdani találkozások örömteljes megünneplésére, ugyanakkor viszont, ha alig érezhetően is, de része ez a könyv a Nagyváradon élő magyarok elszántságának, amellyel jelzik, hogy léteznek, hogy élni kívánnak önnön sorsuk irányításához, saját jövőjük formálásához való jogukkal. Vissza