Életképeim (dedikált példány)

Előszó

Hetvenötödik életévemet taposom. Hosszú idő van mögöttem. Sokat láttam, sokat tapasztaltam. A mi, 1927-es korosztályunk kivételesen mozgalmas életmúltat mondhat magáénak. Három különböző rendszerben (Horthy rendszer, szocialista rendszer, új demokratikus szabad rendszer) zajlott le életünk. Közben megéltünk két rendszerváltást, amelyik közül az egyik az öt évig tartó II. Világháború következményeként született. A másik békésen zajlott le, azonban indító előzménye annak is a diktátori hatalmakkal szemben Magyarországon kibontakozott 1956-os népi megmozdulás volt, amely világtörténelmi jelentősége mellett jelentős pusztulással és rombolással is járt.
A mögöttünk hagyott évek megviseltek bennünket, kit jobban, kit kevésbé. Jómagam sem dicsekedhetem jó egészségi állapottal, mivel harmadik éve már pacemaker segít a továbbélésben. Hullámzó közérzetemet különböző elfoglaltságokkal igyekszem ellensúlyozni. Ezek között fontosnak tartom az írási tevékenységet. Úgy érzem, hasznosan szolgálja a gondolkodás egyensúlyban tartását és fegyelmezését. Ezért elhatároztam, hogy összegyűjtöm, és élethűen papírra vetem életem legfontosabb mozzanatait. Ezekkel összefüggésben kifejtem az emberi létről, a szegénységről és gazdagságról, a pénz, vagyon, hatalom, politika és háborúk kapcsolatáról kialakult felfogásomat. Kísérletet teszek élethűen és újszerűen ábrázolni az említett fogalmakkal kapcsolatos hatótényezőket és törvényszerűségeket.
A felvillantott tényezők élethűbb bemutatásához egy történelmi és gyakorlati példának szántam az olvasó számára a Magyarországon százezernél is több gazdasági cselédként dolgozó ember kegyetlen kizsákmányolásának és szánalmasan szegény életének megírását.amelynek magam is elszenvedője voltam a Horthy rendszerben.
Tudom, hogy nagyon sok ilyen élet van és volt, mint az enyém és nagyon sokat meg is írtak. Úgyszintén sok írásmű született már az emberi lét hatótényezőiről és törvényszerűségeiről. Amit én írok, egy lesz a sok közül és az kifejezetten az én saját nézeteimet tartalmazza a hetvenöt évem alatt látottak és tapasztaltak alapján... Vissza

Fülszöveg

„Emlékezetem szerint a legnagyobb éltető erőt számomra mindenkor a hazaszeretet jelentette.
Pici koromtól kezdve szerettem a házat és az udvart, ahol laktunk és játszottunk. Szerettem családunkat, a szomszédokat, barátainkat, a földet, a növényeket és az állatokat.
Felnövekedésem során főleg olvasásból merítve, megismertem küzdelmes történelmünket, nyelvünk szépségeit és hazánk gyönyörű tájait.
Így vált élővé és tudatossá lelkivilágomban a haza és a hazaszeretet fogalma, az hogy Magyarország az én hazám, itt születtem, itt kell élnem, dolgoznom és boldogulnom. Itt várhatok segítséget, ha valami baj ér. A hazára mindig számíthatok és a haza is mindig számíthat rám.
Vallottam ezt az elvet annak ellenére is, hogy gyermek- és ifjú koromban nagy szegénységben éltünk szép hazánkban, cselédek voltunk.
1945 előtt a feudalista maradványokkal terhes kapitalista Horthy rendszerben a nincstelen zsellérek százezrei nyomorogtak a tőkés - földesúri iga alatt. Rongyosan, sokat nélkülözve dolgoztunk nekik látástól - vakulásig. Tanulásban csak az elemi szintig juthattunk el. Szégyenteljes szegénységünkben is bíztam szeretett hazámban, hogy egyszer nekünk is tud majd emberibb életet biztosítani.
A szabad világért küzdő államok hadseregei sorában a Szovjet Hadsereg, német csapatok és csatlósaik fölött aratott győzelme hazánkban elsöpörte a tőkés - földesúri rendszert is. A földhözragadt szegénységből felszabadult sokszázezer cseléd is elindulhatott a fejlődés útján.
Számomra is így vált lehetővé, hogy tiszt lehettem a haza védelmére alapított és hivatott Magyar Néphadseregben.
A felszabadulás nélkül cseléd maradtam volna életem végéig. Tiszti küldetésemet becsülettel teljesítettem. Meggyőződéssel vallom, hogy becsülettel mindent lehet teljesíteni, ahol érvényesül az emberek egymás iránti tisztelete, segítőkészsége, összetartása és közös akarata.
Ahol ezek a fejlődést segítő emberi tényezők akadályokba ütköznek ott csak a pangás, a visszafejlődés és végül a tönkremenés következhetnek." Vissza