Életjáradék

Fülszöveg

Solymosi Bálint a kortárs magyar próza jelentős képviselője, független, egyetlen írói csoporthoz sem tartozó, egyéni nyelvezetű író. Pontos társadalomrajzra és pszichológiai jellemzésre törekszik, kitűnő megfigyelő. A történéseket, a lelki élet jelenségeit bonyolult belső mozgásaikban ragadja meg. A szerző hét évvel ezelőtt elkezdett könyve motívumok keresése és részletező oknyomozás az elmúlt ötven év mindennapjaiban, miközben hőse életén át a közelmúlt Magyarországának történelme is kirajzolódik. Egy fiatalember vágyairól, álmairól és szerepminták nélküli eszméléseiről szól ez az önéletrajzi ihletettségű mű. Az Életjáradék klasszikus értelemben vett fejlődésregény, amelyben az „életajándék" a meghatározó élmények felidézhetősége és egyben gondolati feldolgozása. Mindez új és szokatlan kompozíciót eredményez; prózatételek során át, kaleidoszkópszerűen láthatjuk a fiú karakterének és világképének kialakulását és egyúttal hitelesítését - éppen az így létrejövő stílus és kompozíció által. Ebben az „esszéisztikus regényben" az olvasó együtt követheti a hőst születésétől egész késő kamaszkoráig, azzal a tekintettel, amely annak az érett férfinak figyelme, akivé majd lesz. Az Életjáradék bölcs és rezignált könyv; részvéttel és „jó szagú humorral" beszél egy olyan világról, amelyik alig érdemel kíméletet. ..Tudod, hogy apád egy gyilkos? Kérdezte egy váratlan pillanatban az anyja. Istenem, hová bújjak?! Mondta magában a fiú, de úgy, mintha ő követte volna el azt a bűnt." Vissza