Életemnek emlékezete

Fülszöveg

"Én Lipthay András jóllehet súlyos nyavalyában, de elmémben friss és egészséges lévén teszek ily rendelést Kegyelmetek előtt..." Ezekkel a szavakkal kezdte végrendeletét 1714. szeptember végén az akkor 66. évét taposó öreg huszár, akinek teste megfáradt ugyan a több évtizedes katonaélet során, de szellemi ereje töretlen maradt. Ezt bizonyítja az 1710-es évek elején írt Életemnek emlékezete, melyet több mint két és fél évszázaddal születése után most először tarthat kezében az olvasó.
Különlegessége, hogy belőle egy élete végéig császári szolgálatban álló katonatiszt pályája bontakozik ki, aki a főhadnagyi rangból az ezredesiig emelkedett, miközben bejárta a Habsburg Birodalom szinte minden táját. Lotharingiai Károly oldalán harcolt a török ellen, a felvidéken Thököly kurucai ellen, majd a spanyol örökösödési háború színterein, ahol francia fogságba is esett. Kiszabadulása és szerencsés hazatérése után a Rákóczi-szabadságharc ellen küzdött nyugállományba helyezéséig. Ekkor írt naplója becses dokumentuma a korabeli katonai életformának és mentalitásnak.
Visszaemlékezéseit olvasva megismerhetjük a XVII-XVIII. századi köznemesség nagy többségének gondolkodásmódját, műveltségi szintjét és igényeit, látókörének határait. Olvastán arról is pontosabb fogalmat alkothatunk, hogy milyen közegből emelkedtek ki a Habsburg Birodalom államainak nemesi származású gondolkodói, katonái, politikusai, literátorai, akik hajlandóak voltak újra és újra átgondolni, értékelni a világot, amelyben éltek. Vissza