Életem III.

Előszó

Részlet a könyvből:
„Mikor én születtem, nem jeleztek nagyot, messiást mutatót különös csillagok" - idézhetném a költőt, mert bármilyen csodálatos is, egyszerűen nem tudom, mikor születtem. Furcsa, de nem tudom. Az állami anyakönyvi kivonatomban ez áll: született Fonyód 1911. március 13. Egy ugyanakkor kiállított egyházi anyakönyvi kivonatban pedig: Fonyód 1911. március 11. Fájdalom, mire e kettősségre rájöttem, kérdezni már késő volt. Akik legilletékesebbek, válaszolni már nem tudtak. Eszerint annyit tudok csupán: kétszer születtem. Egyszer az egyháznak, egyszer a hazának. Ma már mind jobban az utóbbit használom: elvégre ebben két nappal fiatalabb vagyok.
A csillagokról különben azért ez az archaikus kezdet, mert egyik kartársnőm néhány évtizeddel ezelőtt azzal tisztelt meg, komolyan foglalkozik asztrológiával, jósolna nékem. Mondjam születési dátumomat, s megjósolja az életemet. Elmondtam a kettősséget. Tényleg komoly asztrológus lehetett. Nem okozott gondot neki a két születés. Jósolt mindkettőre. Úgyannyira, hogy azóta nyugodt vagyok. Velem már történhet bármi, de semmi olyan, amire ne számíthatnék. Az egyik napra a jóslás nagyon jót, a másakra nagyon sötétet jövendölt. Gondolom, ezért élek mai napiglan is hétköznapi szürkében.
Születésemre hát pontos adatom nincs. Arra, milyen voltam, igen. Nálunk járt születésem után nem sokkal egyik kislány rokonunk. Hallottam vissza későbbi éveiben többször is. Rám nézett, rám feledkezett, önfeledtségében édesanyámat értesítette, amit ő nyilván már amúgy is tudott.
- Mariska néném 'iszen ez csak akkora, mint egy kukoricafej.
Ha mostani magamat nézem, amikor verem a mázsát, hittel tudósíthatok minden inkubátorban felneveltet, lehet bízni. Ami ilyen súlyhatár alatti koraszüléses világban nem is akármi. Persze, nálam szó sem volt hasonlóról. Nagyon időben jöttem. Nem siettem. Első gyerek voltam. Igaz, utolsó is. Élet és jövendő. „Rügy és reménység." Vissza