Életem és munkásságom (dedikált példány)

Előszó

Bodó Ilona élete a fontos találkozások sorozata. Az első ilyen találkozása az iparművészethez fűződik, a Magyar Iparművészeti Főiskolához, amikor a második világháború utáni nemzeti méretű újrakezdésben hivatást választ magának és a csodálatos budapesti Lechner-palotában minden tanulhatót megtanul a szakma titkaiból. Második találkozása Bodó Sándorral történik, a tehetséges, szorgalmas festővel, a katonaviselt, érett emberrel, akivel sorsukat egy egész életre kölcsönösen egymásra bízzák. A harmadik fontos találkozásban maga a történelem a partner. Az a történelem, amelyik az ötvenhatot követő üldöztetéskor kézen fogja az alkotópárost és meg sem áll Amerikáig. A negyedik találkozásban az ismeretlenbe cseppent új honfoglaló és a hatalmas, kockázatoktól sem mentes új életforma a partner, melyben a polihisztor képességek szakadatlan próbája a döntő momentum. S miközben a textilművész az amerikai régmúlt mélyeiből új inspirációkat nyer és a restaurálás gyakorlata nagy elmélyülésekre, meditációkra is módot ad, formálódni kezd az életmű, fokozatosan megjelenik azon a kiállítási terepen, amelynek törvényei között a vállalkozás szelleme: a pontosság, a következetesség és a kitartás elengedhetetlen. Nagy találkozás az új hazában az új otthon megépülése, itt teljesedik ki a család, a saját magával való törődésben túl az övéivel való törődés szépsége, a festőtárssal való együtt dolgozás. Aztán elérkezik a találkozás a tartós sikerrel, az elismeréssel, a művészi beteljesedéssel. Most pedig a régi-új hazába eljött az alkotói önmagával való találkozás gyönyörűséges, jutalmazó pillanata, a Bodó Szalon kiállítása. Termeiben végigjárhatjuk az utat, amit bejárt, átélhetjük a szakmai küzdelmeket, és tapinthatjuk az eredményeket. Bodó Ilona kinyitja féltve őrzött dobozait, kitárja szíve kapuját; lássátok, ez vagyok én, így gondolkodom, ezt csináltam.
Bodó Ilona karakteres, gyakorlott művész. A textilművészet fortélyait nagy hírű mesterektől tanulta, kitűnően rajzol, fest, szab, komponál. Kezének intelligenciája, szakmai műveltsége, tájékozottsága a világ dolgaiban, mesterségbeli tudása, asszociációs képessége nagyívű. Motívumkincse gazdag és egyéni, anyagkezelése szakszerű, divatérzéke kiforrott. Használati textiljei, faliképei két igen távoli kontinens ősi hagyományait őrzik nagy természetességgel. Alkalmazásukkor egyiket sem éri sérelem, hiszen a valaha közös jellemzőkkel bíró, s fokozatosan elmúló életformákban a régi gyökerek hasonlóságai erősíteni képesek egymást. Alapjuk a természeti élmények újra és újra való intenzív átélése és a jelképteremtő képesség. Életműve modern, mint minden, ami képes megőrizni időtlenségét. Benne rokonná vált a magyar népművészet és az indián folklór anélkül, hogy a rokonításban jelen lenne az erőszak gesztusa. Amikor pedig a textilfestés, öltözékkészítés, ornamentális tervezés bonyolult és fáradságos instrumentumainak kényszereitől időnként felszabadítja magát, festményeinek asszonyos lágysága, színes rajzainak impresszionisztikus, csillogó frissessége az örök kislányról árulkodik, aki bár mindent tud, mindenre képes, de nem felejtett el csodálkozni, ámulni a mozdulatok hajlékonyságán, az élénk színek játékain, levelek csillogásán, felhők gomolygásán.
Bodó Ilona erős lelkű ember. Hűséges és együttmunkálkodásra képes társ, két remek fiú anyja. Otthonteremtő típus, segítőkész alkat, rendszerető és módszeres alkotó, mint azoknak az iparművészeknek a java, akik a bonyolult mesterség mindennapi gyakorlásában és a technikai változások versenyfutásának közepette is a teremtő munka öröménél semmit sem tartanak többre. Úgy tapasztaltam, hogy számára az alkotó folyamat és a végeredmény egyaránt fontosak, mert így nincsenek felesleges órák, napok, így fényesedik meg minden pillanata az életnek.
Bodó Ilona, a keletről induló, világot körbejáró textilművész és festő visszatér műveivel is immár az Óhazából, nyugatról, - a Keleti Károly utcába... Micsoda szimbolikus jelentőségű játéka ez a szavaknak és az életnek. Régen bizonyára a véletlent említettem volna, de ma már biztosan tudom, hogy nincsenek véletlenek, ami annak látszik, azt a Teremtő irányítja. A mi dolgunk ilyenkor csak az elfogadás boldogsága lehet. Hozta Isten Bodó Ilonát a Bodó Szalonba, haza, melynek falai között legyen még sok sok alkotó éve Sándorral, a festővel és az emberrel!
Vissza