Életem az éneklés

Fülszöveg

Marczis Demeter operaénekes, basszus, dalénekes 1931-ben Ostoroson született. 1958-ban a müncheni nemzetközi énekverseny II. díját, 1959-ben a Zeneművészeti Főiskola dalversenyét nyerte meg, ettől fogva 1988-ig a pécsi Nemzeti Színház magánénekese, négy évig operaigazgatója, 1990-től örökös tagja. 1988-1994 között az Operaház, 1995-1997 között a Deutsche Bühne állandó vendége. 1965-ben Liszt Ferenc-díjat, 1974-ben érdemes művész kitüntetést, 1979-ben Pro Teatro-díjat, 1981-ben Janus Pannonius-díjat kapott, a Heves megyéért oklevél birtokosa; Ostoros és Budapest V. kerület, Belváros-Lipótváros díszpolgára.
Az éneklés az élet legnagyobb gyönyörűsége. Nekem mindenképpen, mert szeretek énekelni, és boldoggá tesz, ha énekemmel másoknak is örömet szerzek. Az éneklés varázslat. Azon igyekszem, hogy közönségemet bevonjam ennek a varázslatnak a bűvkörébe. Aki szépen énekel, az a hallgatóságnak szeretet közvetít.
Marczis Demeter
Marczis Demeter, nekem csak Döme - sosem restellt... Tovább

Fülszöveg

Marczis Demeter operaénekes, basszus, dalénekes 1931-ben Ostoroson született. 1958-ban a müncheni nemzetközi énekverseny II. díját, 1959-ben a Zeneművészeti Főiskola dalversenyét nyerte meg, ettől fogva 1988-ig a pécsi Nemzeti Színház magánénekese, négy évig operaigazgatója, 1990-től örökös tagja. 1988-1994 között az Operaház, 1995-1997 között a Deutsche Bühne állandó vendége. 1965-ben Liszt Ferenc-díjat, 1974-ben érdemes művész kitüntetést, 1979-ben Pro Teatro-díjat, 1981-ben Janus Pannonius-díjat kapott, a Heves megyéért oklevél birtokosa; Ostoros és Budapest V. kerület, Belváros-Lipótváros díszpolgára.
Az éneklés az élet legnagyobb gyönyörűsége. Nekem mindenképpen, mert szeretek énekelni, és boldoggá tesz, ha énekemmel másoknak is örömet szerzek. Az éneklés varázslat. Azon igyekszem, hogy közönségemet bevonjam ennek a varázslatnak a bűvkörébe. Aki szépen énekel, az a hallgatóságnak szeretet közvetít.
Marczis Demeter
Marczis Demeter, nekem csak Döme - sosem restellt átruccanni könnyebb műfajokba is. Világhíres kollégái - például Székely Mihály vagy Kóréh Endre -szintúgy szívesen nótáztak. Ha kellett örökzöld slágereket énekelt, máskor népies műdalokat, majd pedig operát, operettet - és mindent tökéletesen. A dalokat nem operásan, az operákat nem lezserül. Ahogy kellett, ahogy a nagy könyvben meg vagyon írva. És közel négy évtizedes együttműködésünk során egyetlen ízlésficamnak sem lehettünk tanúi. Sem én, sem a közönség.
Büszke vagyok a barátságára. Aki elolvassa ezt a könyvet, maga is meggyőződhet arról, hogy Döme olyan ember, akinek a barátságával igenis lehet büszkélkedni. Művészete, tartása egyaránt tiszteletet parancsol. És szeretetet ébreszt művészetének, emberségének „haszonélvezői" körében.
Bárányi Ferenc Vissza