Fülszöveg
Rendkívül fontos könyvet tart a kezében az igen tisztelt, nyájas olvasó. Korunk és nemzetünk legrtyo-masztóbb terhét, a cselekvés legnagyobb gátját igyekszünk lerombolni ezzel a könyvvel is: azt a kishitű-séget, amelyet belénk, magyarokba táplálnak hosszú évtizedek óta. Az ellenségeink tudják jól, hogy a kishitűség félelmet és gyengeséget szül Ez tükröződik vissza immáron hosszú ideje a magyar élet minden területén. Ezért mondták hazaáruló politikusaink, hogy merjünk kicsik lenni, ezért törődtek bele oly' sokan a trianoni gyalázatba, ezért nem segített sokszor a magyar a magyarnak, s ezért buktak el rendszeresen az utolsó pillanatokban a magyar sportolók a világversenyeken. És ezért hunyt ki szinte teljesen a magyar-magyar szolidaritás. Voltak és vannak azonban olyan ekzigetelt, szinte földalatti csoportok, magányos harcosok, akik a legsötétebb időkben sem adták fel a harcot. Ok azok, akik heroikus, önfeláldozó és bátor küzdelmükkel példát mutatnak a mai kor emberének, s akik...
Tovább
Fülszöveg
Rendkívül fontos könyvet tart a kezében az igen tisztelt, nyájas olvasó. Korunk és nemzetünk legrtyo-masztóbb terhét, a cselekvés legnagyobb gátját igyekszünk lerombolni ezzel a könyvvel is: azt a kishitű-séget, amelyet belénk, magyarokba táplálnak hosszú évtizedek óta. Az ellenségeink tudják jól, hogy a kishitűség félelmet és gyengeséget szül Ez tükröződik vissza immáron hosszú ideje a magyar élet minden területén. Ezért mondták hazaáruló politikusaink, hogy merjünk kicsik lenni, ezért törődtek bele oly' sokan a trianoni gyalázatba, ezért nem segített sokszor a magyar a magyarnak, s ezért buktak el rendszeresen az utolsó pillanatokban a magyar sportolók a világversenyeken. És ezért hunyt ki szinte teljesen a magyar-magyar szolidaritás. Voltak és vannak azonban olyan ekzigetelt, szinte földalatti csoportok, magányos harcosok, akik a legsötétebb időkben sem adták fel a harcot. Ok azok, akik heroikus, önfeláldozó és bátor küzdelmükkel példát mutatnak a mai kor emberének, s akik egyedül is képesek szembeszállni a gonosz gólemmel, a rettentő túlerővel. Marton Lajos is egy ilyen, még ma is élő magyar hős. Nem csupán itthon volt bátorsága a legnyomasztóbb bolsevizmus idején oroszlánszívű katonaként ujjat húzni a vörös sátánnal, de az első magyar szabadságharcos lett, akit nemzetközi terroristának bélyegeztek, mert száműzöttként, új hazájában, Franciaországban merényletet követett el a szabadkőműves világszemlélet előtt fejet hajtó, éppen hazaárulásra készülő Charles de Gaulle francia elnök ellen. Per contumatiam halálra Ítélték, de sem a bújdosásban, sem a rácsok mögött, sem szabadulva nem tőrt meg. S most, egy fél évszázaddal a hős tettei után, túl az élet derekán, Marton Lajos még mindig adni akar a magyarságnak és az emberiség jobb felének. A világ minden kincsénél fontosabb ajándékot készül átnyújtani nekünk: példamutatást. A hősi cselekedetek ugyanis csak akkor tudnak igazán kiteljesedni, akkor érik el valójában és teljesen a céljukat, ha azokról tudomást szereznek a szélesebb tömegek, különös tekintettel az új nemzedékekre, az utókorra. Ennek hiányában a hősi tettek öncélúak, bizonyos értelemben pedig akár feleslegesek is lehetnek. Nem véletlen, hogy jó ideje igyekeznek elfeledtetni velünk dicső múltunkat, történelmünket, világra szóló diadalainkat, rettenthetetlen hőseinket. A mai uralkodó, idegenlelkű, fősodratú „tudományos", „akadémikus''körök még azokat a hőseinket is megsemmisítenék, akikre többé-kevésbé emlékszik a nemzet. így próbálják napjainkban éppen a világraszóló tettet végrehajtó Dugovics Tituszt elvenni a magyarságtól, htalációként, mindössze mesebeli fikcióként tálalva a személyét. Vannak azonban olyanok, akik a mai szellemi és erkölcsi sötétségben fáklyaként lobogó hősök után nyúlnak, és nem engedik elvenni, elfelejtetni őket. Hasonlóképpen meghatározó hőstett az, amit ők tesznek, célját tekintve legalább annyira fontos cselekedet, mint maga a heroikus tett. Különösen jelentős ez ennek a műnek az esetében, ugyanis Marton Lajos életművének fő őrzője, gondozója mára egy francia fiatalember lett, az időközben nemzetünk iránti tiszteletének jeléül magyarul is megtanuló Nicolas de Lamberterie. Fáradhatatlanul, saját fizikai és anyagi erejét sem kiméivé küzd azért, hogy a magyarság megismerje egy újabb hős fiának világraszóló tetteit. Mi hatvannégy vármegyések, a magunk részéről ehhez a nemes küldetéshez hozzá tesszük, amit tudunk.
Ahogy a nagy francia író-költő, Vidor Hugó mondta: nMagyarország a hősök nemzete, Németország az erényt, Franciaország a szabadságot, Olaszország a dicsőséget képviseli a nemzetek sorában. Magyarország a hősiesség megtestesülése."
S annak a népnek,- amely időről időre önfeláldozó hősök tömegét tudja kiállítani fiai közül, roppant ereje van. E tekintetben, mi igagyarok még a vérverejtékes huszadik század után, napjainkban is hatalmas nemzet vagyunk. Legyen erre tanulságtétel Marton Lajos élete is.
TOROCZKAI LÁSZLÓ
isbn 978-963-08-1925-1 i
Vissza