Életem

Előszó

Szalóky Károly - falunk szülötte - negyedik kötetét tartja kezében a Tisztelt Olvasó. A kiadott két verseskötet és egy rövid falutörténet után most életrajzi dolgozat látott napvilágot. A jelen könyv kiadását büszkén vállalta a községi önkormányzat. Büszkén, mert kicsinyke hazánkban kevés olyan település van, melynek egy lakója az eredeti foglalkozás, a föld művelése mellett írással is foglalkozott. S erre a tényre büszke lehet a falu lakossága.
Mi érdekes lehet egy falusi parasztember életében, mi újat adhat az életrajz az olvasónak, amiért érdemes könyvben megjelentetni? Hiszen a szerzőn kívül, a század közepéig több millió ember élt hasonló földműves sorsot hazánkban. Több szempontból is érdekes.
A huszadik század történelme gazdag volt eseményekben. Különösen sok-sok változáson ment keresztül a falusi, paraszti lakosság. Az eseményeket megörökítették a történetírók, feldolgozta a történelemírás. Nos, ezt a huszadik századot írta meg emlékezésében Szalóky Károly is, de a történéseket ő alulnézetből látta, élte és fogalmazta meg. Nem a nagypolitika szempontjából, hanem a kisember szemszögéből értékelte. Ezért más, mint a hivatalos történelemírás. Sorsa általánosítható, tipikus, s mégis egyedi. Egyedi annyiban, hogy nemcsak élte a történelmet, hanem irányítani is akarta, segíteni kívánt földművelő népén.
A század elején nem egyedüli volt, aki parasztszülők haladást érzékelő döntése nyomán középiskolába került, de valószínű, nem volt egyedül, aki különböző okok miatt kimaradt. Sok ezren voltak, akik a két világháború között megragadták a kicsiny lehetőséget és korszerűsíteni igyekeztek falusi gazdaságukat s a szakmai ismeretek mellett a falu műveltségét is segíteni igyekeztek, O közéjük tartozott.
S aztán jött a magyar területek visszacsatolásának időszaka, jött a második világháború, Szalókyval együtt kétszázezernél több magyar résztvevővel. O ebből is tanulni akart. Az életrajzban olvashatjuk visszaemlékezését erről az évtizedről. Olvashatjuk, hogy önként ott maradt Erdélyben - közben a család idehaza házat épít -, csak hogy láthassa a hőn szeretett erdélyi falvakat, embereket. Bizonyára lesznek, akik elítélik mindezért, de az ő szempontjából és magyar neveltetéséből nézve igazat adhatunk neki, hogy megragadja a kínálkozó alkalmat. Talán sejti, hogy életében nem lesz hasonló alkalom, hogy Erdélyt megláthassa. Igaza lett.
Aki gondolkodva él, nemcsak sodródik a történelemben, szerencséje is van. A világháborút szerencsésen fejezte be, katonaként otthon volt, amikor átvonult rajta a front. Vissza