Élet-rajzok

Előszó

Tisztelt Olvasó!
„Az ősi ház, az ősi föld éppoly elválaszthatatlan tőlünk, mint testünk valamely tagja, mint lelkünk valamely része." Ezzel a Gárdonyi Gézától származó gondolattal ajánlom figyelmébe ezt a sajátos helytörténeti albumot. Szeifried Zoltán képzőművész és Néző István helytörténész, emberi sorsok füzérén keresztül mutatják be Kisvárda történetének egy fontos időszakát, miközben a grafika és az irodalmi igényű kordokumentum műfajait ötvözik.
Hogy mit jelent egy ember számára a hely, ahová a gyökerei visszanyúlnak, nem szorul magyarázatra. Nemrég hallottam annak az amerikai űrhajósnak a nyilatkozatát, aki eddig a leghosszabb ideig, egy esztendeig tartózkodott az űrben. Azt mondta, több kollégájához hasonlóan az egyik legnehezebb dolog, amivel meg kellett küzdenie, a honvágy. Ahogy távolodik a Föld, egyre nehezebb lesz a szíve. Ezt az érzést bizonyára az első magyar asztronauta, Farkas Bertalan is ismeri, aki kisvárdai kötődése miatt szintén szerepel ebben a kötetben. De a felvonultatott személyiségek - összesen százan - azért érdemesek kollektív emlékezetünkre, mert eltéphetetlen szálakkal kötődnek Kisvárdához. Tudósok, sportolók, művészek, tanárok, politikusok és egyházi emberek - életművükkel, elkötelezettségükkel mind hozzájárultak ahhoz, hogy városunk azzá legyen, ami: a Nyírség és a Rétköz egyik meghatározó települése, a határokon átívelő magyarságot is összetartó, regionális központ.
Kisvárda folyamatosan fejlődik. Sokszínű, tettre kész, távlatokban gondolkodó közösség a miénk. Ma is számtalan olyan ember lakik itt, akinek mindennapi élete önmagában is példamutatás. Ezért olyan lényeges, hogy felidézzük, honnan, kiktől is származik ez az erő és tenni akarás. Köszönöm az alkotóknak, valamint a kötet létrejöttét támogató városvezetésnek és magánszemélyeknek, hogy elkötelezettek Kisvárda kulturális és történelmi értékeinek tovább örökítése mellett. Hogy látják, milyen fontos emlékeznünk az elmúlt évszázadok kisvárdai egyéniségeire, hiszen ezekből az olykor világraszóló, vagy éppen csendes, de legalább olyan fontos életművekből mi is erőt meríthetünk. Vissza

Fülszöveg

Minden értékteremtő, és azt ápoló nemzet büszke hagyományira, múltjára. A változó világ, sok esetben értékvesztő és tévesztő, zavaros identitásban felnövő nemzedéke, tájékozódási pontok nélkül nem kap reális és követésre érdemes mintákat.
Sok szempontja van, amiért belevágtam Kisvárda múltját feldolgozó sorozatomnak. A fent említett ok, önmagában is elegendő volna, életre hívni a múltat, grafikáimon keresztül. A város gazdag történelme sok témát adott, és ad munkáimhoz. Évtizedek óta foglalkoztató terveim egyike, hogy elkészítsem Kisvárda városa történetének grafikai feldolgozását, a kezdetektől napjainkig.
Az áttekintést a közepével kezdtem,-rendhagyó módon.
A most elkészült időszak a XIX. század második felétől, a közelmúltig mutatja be e korszak közszereplőit, humán értékeit, s mindazon személyeket életrajzzal együtt, akik a város szülötteiként, vagy a városhoz kötődve fejtettek ki, számottevő, kimagasló tevékenységeket, mind emberi, mind szakmai szempontból.
A politikában, jogtudományokban, iparban, oktatásban, irodalomban, vallási tevékenységben, orvoslásban, sportban, és a művészetek különböző ágazataiban nyújtott teljesítmények, elődeink érdemeinek ilyen módon való megismertetése volt a fő célom, az album létrehozásával. Ezzel is emléket állítva a város közelmúltjának, és édesapám, ifj. Szeifried László emlékének.
A rajzok hátterében a korszak épített örökségei, épületei, városrészei láthatóak. Választásaimban mindezt, természetesen a teljesség igénye és lehetősége nélkül tettem.
Önbecsülésünk, közelebbi, s távolabbi múltunk jobb megismerésének, megismertetésének egyik legfontosabb eleme mai világunkban, a vizualitás. A képzőművészet eszközeivel plasztikusan láttatni világunkból, mi fontos és hasznos információ, megmaradásunk érdekében, számomra üzenet értékű. Egyén és közösség felelőssége, hogy történelmünkkel tisztában legyünk, mert csak azt szerethetjük, amit ismerünk!
A paragrafusok között van egy olyan kitétel a jogszabályokban, miszerint.
„A törvény nem ismerete, nem mentesít a felelősség alól..."
Jelen kötet tematikájához kapcsolódva, úgy fordítanám meg ezt a passzust, hogy:
„ Múltunk, gyökereink, épített örökségünk, humán értékeink, szűkebb, tágabb környezetünk nem ismerete, nem mentesít minket a felelősség alól."
Melyek ezek a felelősségek?
Mindezt ki-ki eldöntheti, mikor gyermekei, családtagjai, rokonai, ismerősei, vagy akár egy számára idegen ember érdeklődik szűkebb pátriája felől.
Önmagunk és embertársaink megbecsülése múltunk megismerésén át vezet a jelenbe, hogy legyen mit továbbadni a jövő generációinak, tartalomban, értékben egyaránt. Vissza