Élet, bölcsesség - hazafelé

Előszó

Részlet a könyvből:
"Nemes Ödön rendtársammal 1944 októberében találkoztam először a budapesti jezsuita újoncházban, átéltük együtt a háború utolsó évének veszedelmét, a háború utáni nélkülözéseket, majd pedig az egyre erősödő kommunista vallásüldözést. Római általános rendfőnökünk kívánságára illegálisan külföldre szöktünk, nagy nehezen átevickéltünk a "vasfüggönyön", és Innsbruckban letettük a filozófiai záróvizsgát. Utána egy időre szétváltak útjaink. Ödi 1949 nyarán hajózott el Japánba, engem Rómába küldtek teológiát tanulni, és 1956-ban indultam útra, ugyancsak hajón, Japán felé. Japánban gyakran találkoztam Ödivel, néhány évig egy rendházban is laktunk.
Mikor a rendszerváltozás után újból engedélyezték a jezsuita rend működését, mindketten hazatértünk. Nemsokára ő lett kis pasaréti rendházunk elöljárója, úgyhogy megint egy közösségben éltünk. Igyekeztünk különböző módon hasznosítani magunkat, munkában nem volt hiány. Az évek nem csökkentették Ödi energiáját: bámulatos lelkesedéssel és erővel vetette bele magát a különböző papi, tanítási és lelkivezetői munkákba. Ödi egészsége azonban romlani kezdett, már nehezen járt és lélegzett, amikor megindult a jezsuita blog. Ödi mégis azonnal rávetette magát erre az új apostoli eszközre. Blognevét, a "Szakaszu apó" nevet valószínűleg a japán szagaszu, "keresni" ige alapján választotta." Vissza