Élet az óvóhelyen

Előszó

Vári lakosok „az ostrom" néven emlegetik a budai Várnegyed majdnem hét hétig tartó háborús megpróbáltatásait 1944-45-ben, amikor a Vár lakosainak egytizede maradt meg, és csupán ezen a területen mintegy húszezer magyar katona leesett el. A főváros épületeinek háromnegyede megsérült vagy megsemmisült, a legsúlyosabban éppen a kormányzati és egyúttal történelmi negyed, a Vár, amelynek nyolcszáz épületében mindössze négy lakás maradt meg épen, a többi mind súlyosan sérült vagy lerombolódott. Kiégett a Királyi Palota, és az Országos Levéltárat ért súlyos találatok az épület mellett a magyar történelem pótolhatatlan dokumentumait semmisítették meg. Megsérültek a közművek, nem volt se villany, se gáz, se víz, nem közlekedtek a járművek. A Vár útjai összetörtek, hatalmas törmelékhegyek borították. E történelmi városrész romjaival töltötték fel a Vérmezőt. A negyvenes évek második felének szomorú látványossága volt a Bástyasétányon közlekedő bányászvonat a csilléiben felhalmozott romokkal. A végpusztulást felidéző képet egy kiváló építész-grafikus, Pfannl Egon 1945 tavaszán rajzsorozatban örökítette meg; ennek a Vámegyedre és közvetlen környezetére vonatkozó darabjait közöljük illusztrációként ebben a kötetben.
A képek azonban csak a végeredményt mutathatják be. Hogy hogyan történt a rombolás, mit éltek át az itt lakók, mi zajlott le az emberekben ezalatt a végtelen hosszúnak tűnő bő másfél hónap alatt - az a szerencsésen megőrzött naplókból derül ki. Vissza

Fülszöveg

Gróf Széchényi Viktor (1871-1945) a katonatiszti pályát váltotta fel a gazdálkodással és a közéleti, alkalmanként a politikai szerepvállalással. Előbb az Országos Tűzoltó Szövetség elnökének választották meg három évtizedre, majd 1906-tól, közbeékelt kihagyásokkal, 1939-ig Fejér vármegye és Székesfehérvár főispánja lett. 1944 Karácsonyára fiát, a vadászként és íróként ismert Széchényi Zsigmondot ment feleségével együtt meglátogatni az Úri utca 52-be - és az ostrom idejére ottragadtak. Napi jegyzeteket készített ott-tartózkodásuk alatt. Alig két hónappal élte túl a megrázkódtatásokat: 1945. áprilisban meghalt.
Dr. Ney Klára Mária (1913-1999) a budai Várnegyedben legrégebben honos család leszármazottja, a Várbarátok Körének elnöke 1967-től haláláig, és polgári foglalkozása mellett költő és műfordító. Szülei házában, a az Uri utca 19-ben élte végig az ostromot, amelynek során több családtagját és ismerősét is elvesztette. A légoltalmi pincében készített jegyzetei alapján 1945-ben írta meg részletesen, irodalmi igénnyel ostrom alatti életük történetét.
Dr. Szaplonczay József (1901-1977) Kecskeméten született, majd jogi doktorátust szerzett Pécsett. A Szentháromság téri épületben működő Pénzügyminisztériumban dolgozott, mint miniszteri tanácsos 1944-ig. Feleségével és három gyermekével 1927-től a Várban élt, ott élte át az ostromot is. A nehéz és embert próbáló hosszú hónapok alatt helytállt nem csak a családjáért, hanem az Uri utca 7. sz. ház és környezete lakóközösségéért is. Az ostrom alatt és után vezetett naplóját az utódainak szóló „tantörténetté" kerekítette ki. Vissza